Proaktív coaching

Az életünkben jelenlévő elakadások során jobb esetben kérünk külső segítséget.

A gyakran előforduló esetek döntő többsége erre a segítségre a párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, munkahelyi problémák tárgyköréből kerülnek ki.

Vajon gondolkodtunk-e már azon, hogy egy orvosi diagnózis által elindult kálvária kapcsán van-e szükség külső segítségre? És ha igen a coachingban megtalálhatjuk-e azt, amire ilyen esetben szükségünk lehet?

Ehhez feltétlenül fontos tudnunk, hogy jelenleg Magyarországon az orvosok túlterheltsége miatt kevés mód van a diagnózis és a testi kezelésen túl bármilyen támogatást kapni. A családban betöltött szerepeinkbe pedig sokszor nem szeretjük bevinni azt a fajta „gyengeséget”, ami adott esetben egy hosszantartó betegségből fakadhat. Illetve túlzottan is bevihetjük, ami pedig felboríthatja az egész család homeosztázisát.

Ha a betegség alatt azt értjük, hogy hosszantartó, az életvitelünket akadályozó, több életterületet érintő állapot akkor ehhez a mondathoz a képzeletbeli egyenlőség jelünk után odaírhatjuk a megküzdés szót.

Megküzdeni pedig sokféleképpen lehet. Például erőtartalékainkat kimerítve negatív spirálba kerülve. Ami minél több fordulóból áll, annál nehezebb belőle kijönni.

Ha már benne vagyunk, hogyan lehet irányt váltani? És miként kerülhetjük el azt proaktív módon?

A betegségben az egyik legnehezebb elfogadni azt a tényt, hogy nem dönthetjük el annak meglétét. Úgy érezzük nincs választásunk, viselnünk kell, pedig nem kértük. Ez önmagában egy erős és folyamatos frusztráció lehet a betegség viselője számára.

Azt viszont lehetőségünkben áll eldönteni, hogy miként tekintünk a saját állapotunkra.

Feltételezhetjük, hogy valamilyen összefüggésben minden tapasztalat értelmes és hasznos lehet. Kiléphetünk eddigi paradigmáinkból és új értelmet kereshetünk egy addig negatív asszociációval telített szónak, mint például a betegség. Megnézhetjük késztet-e bennünket valamilyen változásra az adott helyzet? A változás hozhat-e pozitív fordulópontokat az életünkben hosszútávon? Vajon megtettük volna-e az erre irányuló lépéseket a betegség nélkül is? Aki egy ilyen élethelyzetben ezeket a kérdéseket ízlelgeti, még az is kiderülhet, hogy olyan motivációkat, célokat talál, amiket addig nem látott annak.

Könnyen szembesülhet azzal, hogy jól működik a problémamegoldó képessége. Ez egyenes visszacsatolás az önértékelésre.

Aminek bő hozománya lehet A FEJLŐDÉS!Tehát, a bajba jutott ember rejtett tartalékok birtokába juthat. Megváltoztathatja azt, ami az adott helyzetben megváltoztatható és rádöbbenhet arra, hogy el tudja fogadni vagy együtt tud élni azzal,amin nem lehet változtatni.

Ezzel pedig meg is érkeztünk a coach hatékony eszközeihez. Egy testi állapot megváltozása és az abból fakadó lelkiek során adhatunk magunknak belső engedélyt a segítségkérésre. A coachingban pedig megléphetjük az elérhető legjobb állapothoz való lépcsőfokokat.

 Szanyi Tímea life coach írása

Nem tudom megmagyarázni, de miközben néztem, erős bizsergés járta át az egész testemet. Arra is emlékszem, hogy a gyomromban kezdődött. Mire észbe kaptam, már megkerestem a videóhoz tartozó civil szervezetet, és le is írtam nekik, hogy nem tudom kik ők, és pontosan mit csinálnak, de amit láttam, az nagyon tetszik, ráadásul erős fizikai tünetet is kivált belőlem (ezt részleteztem is), szóval nagyon érdekel, és nagyon szívesen csatlakoznék hozzájuk! Majd megdöbbenve attól, hogy azt írtam, amit írtam, és képes voltam még elküldeni is, gyorsan visszamásztam az önbántás mély bugyraiba, hogy újabb és újabb szegmensét fedezzem fel. Legnagyobb meglepetésemre hamarosan válasz érkezett. Találkozóra invitáltak. Így kezdődött az együttműködésem a Hősök Tere Kezdeményezéssel, és így kezdődött az én új életem.

A közös munka a mai napig tart, pedig évek teltek el azóta. A mélypontról való kijutás észrevétlenül történt, nem tudom felidézni, mert már nem arra figyeltem. A lelkesedés, a hit abban, amit csinálunk, a tettek vették át a helyét. Egyre magabiztosabb, empatikusabb, nyitottabb lettem. És bár a körülményeim nem változtak, mégis boldog voltam. Minden nap. Később raktam csak össze, hogy mi is történt. Utólag.

Azon az elképesztő nagy értéken, tudáson túl, amit a HT képvisel, sok minden kellett még, hogy az legyek, aki ma vagyok. Új közeg, más gondolkodás, más eszközök, mint amikhez hozzá voltam szokva. Kiléptettek a komfortzónámból! Másokért tettem, már jól tettem másokért, és ez felszabadított, átformált. Teljesen új területeken próbáltam ki magam, mert ott volt feladat, és kiderült, hogy alkalmas vagyok rá! A dicséret, elismerés, a sok köszönöm, de jó vagy, szuper, amit csinálsz, rengeteget számított! Mertem bátor lenni, mertem hibázni! Megtanultam, hogy lehet, szabad, kell, mert azt jelenti, hogy próbálkozom, és megmutatja, hogy merre ne, vagy hogyan ne! És onnan csak egy lépés, hogy de akkor hogyan másképp?

Azóta egy másik remek önkéntes csapathoz is csatlakoztam, a Budapest Bike Maffiához. Megint más közeg, más gondolkodás, más eszközök. És még biciklim sincs. Sok idő, sok meló, sok energia, de jó ügy, jó emberek, új kihívás, és mennyi mindenkinek segít! Még mindig boldog vagyok. Minden nap. Önkéntesség= önismeret+önbizalom.

Ja! És még valami. Jó barát vagyok, jó anya, és talán még jó nő is :)

Czirják Csilla life coach írása

Edző?

Életre edző?

Életre edzett embereket útjukra bocsátó kérdező- művész.

Mindannyian életrevalóak vagyunk.

Arra születtünk, hogy éljünk, és ráadásul minél teljesebb életet.

Élünk és életet adunk - mint szülők, gyerekek, barátok, nagyszülők, férjek, feleségek, osztálytársak, főnökök, beosztottak,… – sokféleképpen.

Hiszen életet menthet egy jó szó, a törődés, a bizalom, a szeretet.

Akkor legyen hát élet-edző, életvitel-edző, életre-edző.

Miről is szól az edzés – mely ugyan vitatott eredetű szó – de olyan, mint a folyó, magával ragad, és közben arra tanít, hogy ne sodródjunk az árral.

Szóval ez a kérdező-edző-művész kérdéseket tesz fel.

Az edzett fél pedig válaszol.

Amennyiben nem elég edzett még ehhez, az edző újra kérdez – valami könnyebbet.

És az életrevaló válaszol.

A jó edző pedig hisz abban, hogy a válasz ott van benned.

Ez mindkét félnek megnyugtató.

Minden válaszra újabb kérdés, újabb válasz épül.

A válaszok tettekben teljesednek ki, míg a tettek újfent kérdéseket szülnek, majd még jobb válaszokhoz vezetnek, és még tartalmasabb tetteket hívnak életre.

Így edzünk az életre.

Edzők mindig voltak, vannak, lesznek.

Csak keresni kell őket.

Csak észre kell venni őket.

…és be kell vállalnunk az edzést.

A jó edző nem függést teremt, talpra állít, elindít és elkísér egy szakaszon.

Talán ismered a régi történetet:

- Mikor a fövenyen csak egy pár lábnyomot látsz, és lázadnál, hogy elhagyott, kiderül, akkor éppen az ölében vitt.

Az edző segít fölfedezned magadban a jót és kihozni magadból a legjobbat.

Az edző motivál, buzdít, ha kell, számon kér, és mégsem számonkérő.

Az edző segít felállni, kiegyenesedni, tovább menni – egyenes derékkal.

Ő kívülről látja azt, aminek benned kell megszületnie, életre kelnie.

Támogat az elkötelezettségben, de nem kötelez, lehetőségeket, erősségeket tár fel. Megerősít az ezekre való építkezésben.

Az életre-edző a mindennapok versenyére készít fel. Segít megtalálni és megőrizni az optimális kihívásszintet. Nem pörgünk túl, nem „apatizálunk”, nem vegetálunk tanult tehetetlenségünkben.

Szándékos életet élünk, értéket kapunk és adunk tovább.

Néha a szarvacskánkra koppint, ha túláradó egónk másokat döfköd, megtanít észrevenni, tisztelni, értékelni a többi 8 milliárd sportolót magunk körül, mert ő tudja, hogy az élet egy olyan sport, melyr mindenkit beírattak.

És mindenkire várnak babérok, saját babérjaink.

Ez az edző kicsit pap is, vagy lelkész, csupa lélek, csupa ész, de nem prédikál.

Kicsit tanító, de nem leckéztet.

Kicsit főnök vagy inkább vezető, de nem uralkodik feletted, hanem kiszolgál téged.

Kicsit barát, de nem célja a haverkodás.

Egyenrangú embertárs, mert maga is küzd és fejlődni akar.

És ha jól meggondoljuk neki sem árt egy edző.

Darabos József Attila life coach írása

A könyv szerzője John C. Maxwell nemzetközileg elismert vezetési szakértő, oktató és coach, könyveiből több mint 21 millió példány fogyott világszerte. Dr. Maxwell az EQUIP és a John Maxwell Company szervezetek alapítója, ahol több mint 5 millió vezetőnek tartott képzést 174 országban.

Life coach szemüvegen keresztül olvasva könyvét volt egy rész, ami nagyon megragadta a figyelmemet. A szerző, aki immár 68 éves, visszatekint szakmai, emberi fejlődésére, és a következőket írja:

„Amikor először elindultam karrierem építésében, azt gondoltam, hogy embereknek segíteni annyit jelent, mint megváltoztatni őket. Így ki is jelöltem ezt magam számára, mint célkitűzés. Olyan üzeneteket szerettem volna átadni, úgy szerettem volna tanítani az embereket, hogy eközben egy magasabb életminőségre emeljem őket. Rengeteg tanácsot osztogattam. Fiatal voltam és idealista. Akkor még nem értettem meg, hogy az emberek nem azért fognak megváltozni, mert te azt akarod. Azért változnak meg, mert ők meg akarnak változni, és ez csak akkor fog megtörténni, amikor ők készek erre.”

Hát igen.

Erről szólna a coaching. Egyenrangú félként melléjük állni, és segíteni, hogy megtörténjen az a változás, amire ők vágynak, támogatni a felkészülésben, és abban, hogy ez valóban megtörténjen, akkor, amikor ők erre készen állnak.

A könyv mely 2015 októberében jelent meg (magyar nyelven sajnos még nem kapható), azt az üzenetet szeretné átadni, hogy éljünk szándékosan, legyünk a saját életrajzunk megírói, ne csak szenvedő alanyai saját életünknek. Szóljon ez a történet erősségeinkről, és ne csak próbálkozzunk, tegyünk azért, hogy életünknek jelentőséget, értelmet adjunk.

A jó szándék nem elég, tennünk kell ezért, hogy beírjuk a nevünket a saját életünk könyvébe. Szóval nem elég a jó szándék, de a szándékosság elengedhetetlen. Tehát akarnunk kell, meg kell terveznünk, tennünk kell érte, lehetőleg napi szinten.

A szándékosság kérdése talán negatív formában szokott megjelenni leginkább, amikor arra hivatkozunk, hogy bocsánat, nem volt szándékos. Ezt kellene megfordítani, és szándékosan keresni mi az, ami előre vihet. Elkezdeni feltenni magunknak kérdéseket, vagy ha ez eleinte nem megy, segíthet a kérdező-edző, a coach, akinek szakmai kötelessége, hogy segítsen kérdéseket feltenni, önmagunknak. De ami lényeges, itt nem állhatunk meg, a kérdésekből tettek lesznek, melyek előre visznek. És itt szintén van a könyvnek egy fontos üzenete: „Most tedd meg!” Ne halogass, ne kerülgesd a forró kását, tanuld meg legyőzni „tanult tehetetlenségedet”.

És ily módon minden esélyünk megvan arra, hogy megtörténjen velünk a hétköznapi csoda, hirtelen ötleteink támadnak, egyszercsak megtanulunk a megoldásra fókuszálni, és elkezdjük a jó dolgokat megtörténtté tenni.

Van egy érdekes idézet a könyvben: „A legtöbb ember nem túl magasra céloz, és elvéti a célt, hanem túl alacsonyra és beletalál.” Vagy még rosszabb, egyáltalán nem céloz sehová.

Célozzunk magasra, fedezzünk fel magunkban mindent, ami a cél felé visz, és tegyünk meg mindent azért, hogy ebben másokat is részesítsünk. A szerző szerint ekkor fog megtörténni velünk a csoda, minél inkább megosztjuk ezeket a belső kincseket, annál gazdagabbak leszünk. Minél gazdagabbak leszünk, annál többet tudunk adni, és íme, nyakig vagyunk egy pozitív spirálban, mely létformává válhat, és így épül fel egy jelentőségteljes élet.

De hogy senkit el ne ijesszen a dolog, van még egy fontos alcím a könyvben: „Kezdd kis dolgokkal, de higgy a nagyokban”, és ezen a ponton megint óriási segítség, ha van melletted valaki, aki hisz benned, aki azért van melletted, hogy támogasson, aki emberileg és szakmailag is azt az elhívatást érzi, hogy téged támogasson a cél elérésében. (Hát nem semmi, a mai időkben, amikor hemzsegnek körülöttünk és bennünk a „vámpírok”. És nyomják a szöveget – szándékosan, vagy mint egy betáplált programot – de túláradó „együttérzéssel”, hogy: „Ez neked sem fog sikerülni, hiszen nekem sem sikerült”.)

És ezek a kis dolgok ott kezdődnek, hogy kezdesz odafigyelni például a saját szókincsedre és észreveszed benne a „szószemetet”, mindazt, amivel saját magad húzod le. Maxwell arról számol be, hogy kihúzta szótárából még azt a „de” szócskát is, amivel minden előtte elhangzottat tagadunk.

„Igen, de ez mégis csak túlzás!” - mondhatná valaki, és lám így mentjük fel magunkat a tétlenség vádja alól is.

Zárszóként még továbbítanám a könyv Credo-jának egy részét:

• Higgy magadban!
• Higgy az embereidben!
• Higgy a küldetésedben!

Ámen.

Darabos József Attila

coach

No meg, azért valamiből mindezt finanszírozni is kéne, és már készen állsz a szellemi kihívásokra is a sok beszéd után.

Szóval fogod, és előkapod a netet, elolvasod az összes time managementről szóló cikket, amiben benne van jó pár ötlet, mit is csinálj. Fogod a To-Do listát, csinálsz sürgős / nem sürgős táblázatot. Megírod, kitöltöd, elégedett vagy.

Aztán pár hatékony nap után, megint elmarad a várt tüchtig munkatempó és kezdődik elölről, hogy szétcsúszol és feltornyosulnak a teendőid. Közben folyamatosan elfoglaltnak érzed magad, és érzed a nyomást. Sok is az idő, meg kevés is. Aztán meg nem elég 24 óra sem… Eredmény viszont csak kevés van, ahhoz képest, amit elvársz magadtól. Tényleg kevés a 24 óra? 

Mi lehet ennek az oka?

Amikor kilépünk a munkahelyi környezetből a ránk szakadt szabadság minden pozitívumával magával hozza kevésbé átgondolt, de annál fontosabb melléktermékeit. Ezek:

• A felelősség saját IDŐnk felett. Tudatosítani, hogy bár nem szabja meg más az időbeosztásunkat, attól még magunknak meg kell szabni.”Mennyit dolgozom ma?” Ki kell pontosan mondani, hogy ne dolgozzunk se kevesebbet, se többet, mint amennyit rászántunk a konkrét munkára. Természetesen itt máris bejön a szabadágunk, mert megtehetjük, hogy egyik nap többet dolgozunk, és másnap szabadnapot adunk magunknak. A lényeg, hogy ez irányított legyen, és tudatosan mi osszuk be időnket a munka elvégzéséhez.

• A felelősség saját CÉLjaink pontos kitűzésére, úm. „Hol leszek szakmailag 6 hónap múlva?”, „Mit akarok pontosan elérni?”

• TERVEZÉS: A Nagy Cél kitűzése, például egy project, önmagában akkor valósulhat meg jól, ha kisebb részcélokra osztjuk. Ezáltal könnyebben nyomon tudjuk követni, éppen hol tartunk a folyamatban. Értékelni és tudatosítani tudjuk az eddig elért sikereinket, melyek mindig újabb lendületet adnak a folytatáshoz. Ezáltal elkerülhetjük az „Állandóan elfoglalt vagyok” mondatokat, mert nem egy nagy nyomásként éljük meg célunkat, hanem apró sikersorozatok halmazaként.

• FÓKUSZálni arra, amit éppen csinálunk. Ne hagyjuk, hogy megzavarjanak e-mailek, telefonhívások (még szakmai sem), miközben dolgozunk. Minden külső inger után 15 percet vesz igénybe, hogy visszarázódjunk munkánkba!!!!!

• Annyit VÁLLALNI, amit a lehető legjobban tudunk megcsinálni. Nem kell multitaskingolni, mert az a minőség rovására megy.

• SZÜNETEKET, aktív pihenéseket beiktatni, hogy tudjunk regenerálódni, kerüljük a túlhajszoltságot.

• Szigorúan különválasztani a családra és munkára fordított időt.

A szabadúszók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy döntést hozhatnak mit, mikor, mennyit, hol dolgoznak. Ahhoz azonban, hogy ez hatékony legyen, le kell ülni saját magukkal meetingelni. Nem elegendő a napi feladatokat lelistázni. Célirányosan, és fókusszal, tudatosan kell megélnünk a munkánkat beiktatva, hogy a Nagy Célhoz képest hol tartunk most. Vagyis a napi teendők = a JELEN mellett egy fontos tényezőt kellene beiktatni a szabadúszóknak, ami nem más, mint a JÖVŐKÉP.

Abban az esetben, ha a gondosan átgondolt jövőképet magunk előtt tartjuk, és a napi teendőinket ennek tudatában végezzük, könnyebben fenntartható hosszútávon motivációnk is.

Mi az, ami a fentiek közül könnyebben megy, mi az, ami nem? Hogyan tudom a felismert gyengeségeimet fejleszteni annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból?

Business Coaching ülések alkalmával a fenti témák részletes átgondolásával tudunk rövid idő alatt hatalmas pozitív változásokat hozni, amik előre lendítik hatékonyságodat és rutinná változtatják újonnan szerzett készségeidet.

Fekete-Budai Nikolett

Mind Coaching