Mindannyian tudunk példákat mondani a környezetünkből, ahol főnökünk, barátunk, ismerősünk olyan problémával küzd ami rendre visszatér az életébe, ő mégse tud túljutni rajta sehogy. Ilyenkor jön jól egy coach segítsége. Vagy egy jó könyvé, mint ailyen a Tranzakcióanalízis a coachingban Ulrich és Renate Dehnertől.
A most bemutatni kívánt könyv olyan alapvető kommunikációs és coaching technikák tárházát bocsátja rendelkezésünkre, amelyekre nem csupán vezetőként lehet szükségünk a mindennapi élet során, hanem akár szülőként is hasznosíthatjuk, vagy akkor is, ha csupán a kommunikációs képességeinket szeretnénk fejleszteni.
A könyv 3 énállapotot különböztet meg, ami megtalálható mindenki személyiségében, csupán más-más összetételben: ezek a gyerek, felnőtt és szülői énállapot. A gyermeki énállapotot olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amik egy kis gyerekre jellemzőek, pl. humor, kiváncsiság, felszabadultság, alkalmazkodás, irányíthatóság. A gyermeki-én felelős az érzelmek megéléséért, ez velünkszületett énállapot, ebből fejlődik ki fél év körül a felnőtt énállapot, ami egy információkra kiváncsi, logikus, semleges és visszafogott személyiségrész, ezt használjuk a legtöbbet a mindennapok során.
A felnőtt énállapot, hasonlóan a harmadik, ún. szülői énállapothoz, neveltetés által jön létre. A szülői énállapot úgy fejlődik ki, hogy a szülők szabályokat és határokat állítanak fel a gyermek számára, aki idővel azonosul velük és elsajátítja azokat és beépíti a személyiségébe, azonban a szülők nem csak szabályoznak és irányítanak, hanem gondoskodnak is. Kialakulását befolyásolja a szülői szigor mértéke, hogy hagyták-e kiskorában próbálkozni, kísérletezgetni, felfedezni, így megtanult irányítani és kialakulhatott a irányító-szabályozó szülői én, vagy készen kapott információk áltak rendelkezésére, és csupán az azokhoz való alkalmazkodás volt a feladata, így az alkalmazkodó gyermeki énje erősödött meg.
A könyv továbbá megismertet az egogram és a pszichogram fogalmával, ami az énállapotok sajátos eloszlását mutatja be egy diagramban, a mindennapi életből vett példákkal megismertet több személyiségtípust főbb jellemzőikkel, hogyan kell őket kezeleni, mik motiválják őket, hogyan kommunikáljunk velük, mik a kommunikáció szintjei és miért fontos, hogy más énállapotban lévő emberrel másképp kommunikáljunk,valamint, hogy egyáltalán hogyan kommunikálhatunk hatékonyan.
Szó esik továbbá az ún. sorskönyvekről is, amik egyfajta sémák, forgatókönyvek, amik automatikusan életbe lépnek, ha adott szituációba kerülünk. De vajon mindig a legmegfelelőbbet vesszük elő? Vagy esetleg lehet, hogy más módszert is ki kéne próbálnunk egy-egy probléma megoldásánál?
A sorskönyvekhez hozzá kapcsolódnak a gátló parancsok és az előírások, amik olyan mondatok, felszólítások, parancsok, amiket kiskorunktól fogva belénk nevelnek és tudatosan (vagy tudat alatt) ezek befolyásolják a teljesítményünket. Ilyen például a „légy tökéletes” vagy a „tégy erőfeszítést” előírás, de ilyen sorskönyv a „ne légy önmagad” vagy a „ne bízz” gátló parancs. Ezek olyan a szülőktől kapott (téves) berögződések, amik befolyásolják az életünket, miközben észre se vesszük őket működés közben. A „ne bízz!” gátló parancsot pl. azok a szülők nevelik bele a gyermekükbe, akik folyamat azt kommunikálják vele, hogy a világ veszélyes, az emberekben nem lehet megbízni, mindig csak saját magára számíthat az ember – így a gyermek felnőve bizalmatlan lesz az emberekkel szemben, ugyanis ezt tanulta a szüleitől is.
Hogy kinek ajánlanám? Elsősorban olyan nyitott gondolkodású coachoknak, akik kerültek már olyan helyzetbe, ahol kommunikációs problémáik adódtak, vagy csupán szélesíteni szeretnék a látókörüket. Ez egy könnyed, olvasmányos, mégis tanúlságos kötet, ami hasznos lehet a coachok mellett vezetőknek, beosztottaknak, vagy bárkinek, akinek munkahelyi konfliktusa alakult ki, vagy meg szeretné előzni azt.
Szkróbó Tamás business coach gyakornok írása
Teljesítményorientált világunkban talán nem túlzás, ha azt állítjuk, az élet minden pillanatában megfelelni kényszerülünk valakinek, vagy valami irányába. A stressz mindennapi életünk része lett. A kérdés csak az, tudjuk-e kezelni, tudunk-e különbséget tenni az egyes helyzetek okozta stresszek között?
