A magány megbetegít

Nem csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapokon is szükséges figyelnünk azokra az embertársainkra, akik magányosak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak társaságba járni.

Az emberi kapcsolatok sajátossága az, hogy időnként egyedüllétre vágyunk, megcsendesedünk, magunkba nézünk. Ehhez nem feltétlenül szükséges egy másik ember aktív jelenléte, hiszen ezek pihentető órák és napok számunkra. Lelkileg rendezkedünk, akár „lomtalanítunk” is. A hosszú egyedüllét viszont már magányosságot, sőt szociálisan tehetetlenséget is jelenthet. A magányos ember hamarabb betegszik meg, kevésbé boldog és gyakran elidegenedik másoktól. A falak mögé bújás nem tesz jót az emberi léleknek.

A magányos ember megfosztódik azoktól az örömöktől, amiket csak egy másik ember társasága nyújthat. ”Nem vagyok felesleges, szükség van rám, gondolnak rám és én is gondolok másokra.”

Muszáj fognunk egymás kezét

Az emberi kapcsolatok hiánya érzelmi éhséget vált ki. Ez több mindenben megnyilvánulhat.

Egy idősebb kliensem úgy fejezte ki magát, hogy néha arra vár, hogy megérintsék, mert csak a szék nyikorgását hallja egész nap. A magányos embert sem kímélik az élet viharai. Elveszítheti szeretteit, beteg lehet, anyagilag nélkülözhet és bánkódhat valami miatt. Muszáj megfogni a kezüket, megérinteni a karjukat. Muszáj beszélgetni velük, rájuk mosolyogni, szemükbe nézni. Az ember és az állatok egy kis hányada rá tud hangolódni a másikra és érzelmi támaszt tud nyújtani. Elfogadó magatartásunkkal sokat tudunk segíteni másokon.

Nézzünk körül

Érdekes iróniája az életünknek az, hogy az online világban több ezer ismerősünk lehet akár minden kontinensen és közben nem vesszük észre a szomszédunkban család nélkül élő idős embert, a mindig egyedül játszó gyermeket, a betegeskedő özvegyet, a rejtőzködő barátot, az elhagyatott kutyát.

Álljunk meg egy percre és mosolyogjunk a szomszéd nénire, hajoljunk le a gyermekhez, hívjuk fel a barátot telefonon és simogassuk meg a kutyát. Már mi sem leszünk magányosak, magunkért is tettünk valamit!

Győr, 2019. 12. 20.

Füves Zsuzsa

Proaktívnak lenni egészen különleges leosztást jelent az életnek nevezett játékban. Előrelátó módon kezelni a dolgainkat, jóval kiegyensúlyozottabb hétköznapokhoz juttat minket. Nézzünk néhány előnyt, amit akkor kapunk, ha hajlandók vagyunk megelőző módon gondolkodni?

Nyugodtságot. Választhatunk, hogy csak reagálunk és sodródunk az árral vagy mi magunk felelünk a sodrás irányáért, erősségéért. Mindig dönthetünk, hogy a történtekre csak válaszreakciót rögtönzünk vagy előre megfontoltan hidegvérrel cselekszünk. Már ennek az egyszerű döntésnek a meghozatala is proaktivitást jelent, hisz erről a hozzáállásunkról már jóval korábban kell döntenünk, nem pedig egy hirtelen felbukkant krízis következményeként. Ez higgadttá és megfontolttá tesz.

Felkészültséget, tervezhetőséget. Ezzel a gondolkodással nem hagyjuk az ügyeinket az utolsó pillanatra. Időben gondoskodunk az előkészületekről, a megfelelő tervezésről. Hagyunk elég teret magunknak. Például, ha egy előadást kell tartani, arra célszerű több lépésben felkészülni, hogy legyen lehetőségünk a gondolatok és a vázlat letisztázására. De stresszelni a prezentáció napjáig felesleges. A rákészülés nem egyenlő a folyamatos idegeskedéssel. Az akadályt majd akkor ugorjuk át, ha odaértünk. Csak számítsunk rá, az bőven elég egy jó ütemezéshez és a kidolgozáshoz.

Jó időgazdálkodást. Aki előre beosztja az idejét, az elkerüli az üresjáratokat és a torlódásokat is. Tisztázzuk mi fontos és mi sürgős és ehhez viszonyulva döntsük el mire, mennyi időt szánunk. Egyben kezeljük rugalmasan a teendőinket. Ne essünk kétségbe, ha megcsúszik az időnk. Ne az idegeskedés legyen úrrá rajtunk, hanem az újra tervezés. Ne a lemaradás okozta kapkodásra, hanem a dolgaink listájának gyors átszortírozására koncentráljunk. És gondoljunk arra is, hogy bármilyen alaposan kalkulálunk, mindig lesznek elmaradt találkozók, meddő várakozások. Ha van nálunk egy jó könyv, vagy pár elintézendő ügyhöz kapcsolódó telefonszám, akkor ezt az időt is hasznosat tölthetjük el.

Magabiztosságot. A proaktivitás növeli az önbizalmunkat. Céltudatosan haladunk a feladatainkban. Ismerjük a lehetőségeinket és az adott munkák végkimeneteleit is. Nem keseredünk el, ha valami hiba kerül a gépezetbe, ennek a kezelésére is megvan az előre megfontolt módszerünk. A magabiztosságot az nyújtja, hogy tudjuk mit lesz a következő lépésünk, ha ez vagy az történik. A különböző forgatókönyvek birtokában vagyunk, kevés váratlan meglepetés ér minket. Az utóbbiakat pedig inkább izgalmas kihívásnak találjuk, melyek színesítik a napjainkat, hisz tapasztalatunk azt mutatja, annyi mindent sikerrel megoldottunk már. Miért ne oldanánk meg ezt is?

Eredményességet. Az emberek nagy része kevésbé éli tudatosan az életet. Feltűnt valakinek, hogy milyen nehéz találkozókat összehozni akár egy baráti társaságban is? Kitűzzük jó előre az időpontot, aztán mintha egyesek azért is rászerveznének. Pedig, amikor közültük velük még nem volt semmi programjuk. Nem ám beírták volna a dátumot és ahhoz igazították volna a többi dolgukat. Persze lehet, hogy csupán nem eléggé fontos nekik. De az is lehet, hogy sok minden más mellett is ugyanígy elsiklanak. Tudnunk kell mire mondjuk nemet, igent, mit vállaltunk és mikorra, és ez tesz minket szavatartóvá és megbízhatóvá. Ezek a kincset érő tulajdonságok meg szállítják eredményt és sikert.

Ragaszkodást az értékeinkhez. Nem kell feladni, a lényeges dolgokat, egy halaszthatatlan ügy miatt. Mondjuk tudjuk, hogy minden hónapzárás zűrös, ezért, amit meg tudunk csinálni, azt már előre elkészítjük. Így nem kell lemondani a párunkkal jóval korábban egyeztett évfordulós vacsoránkat és helyette a villámokat szóró tekintetét nézni a kései hazaérkezéskor. Aki nem priorizál és nem gondolkodik előrelátóan, azt az azonnali teendők folyton maguk alá gyűrik. Mennyivel jobb, ha a saját értékrendünk alapján élhetünk és nem a mások részéről érkező nyomásnak engedelmeskedünk.

Optimális attitűddel mindent megelőzhetünk? Ugyan, dehogy. Amikor utazunk valahova, nem látjuk előre az össze lámpát, és tudhatjuk, mind zöldet mutat-e mire odaérünk. Mindig a következő kereszteződésig kell látnunk. És, az sem számít, ha esetenként pirosat kapunk, legfeljebb kicsit megállunk, megpihenünk. Innen nézve bőven elég, ha legalább az előrelátható ügyeink intézésére felkészülünk, hogy a nem várt fordulatok, teendők lényegesen kevesebb stresszt hozzanak. És mindez érződik a hangulatunkon, a közérzetünkön és teljesítményünkön is. Próbáljuk ki, a proaktivitás nem okoz csalódást, ha harmonikusabb életvitelről van szó.

Braun Lajos
life coach, blogger

laller.eu
legjobbmindhalalig.blog.hu

Nem érzed néha úgy, hogy erősebben reagálsz mindenre, mint az átlag? Sokszor érzed úgy, hogy állandóan mások érzései miatt aggódsz? Jobban szereted a csendes, kevéssé kaotikus környezetet? 

Ha igazak rád a fentiek, lehet, hogy te is HSP (highly sensitive person, különösen érzékeny ember) vagy. A személyiségjegyet először dr Elaine N. Aron kutatta még az 1990es évek elejéln, és úgy találta, hogy aránylag gyakran, átlagosan minden ötödik emberre jellemző jelenségről van szó. Aron számos tanulmányt és könyvet irt róla, első könyve a The Highly Sensitive Person. Önkitöltős tesztet is készitett a témában, amely ezen a linken elérhető angolul: (which you can take here).

Mig az utóbbi időben egyre többet olvasni az introveltált személyiségről, főként olyan népszerű irodalmaknak köszönhetően, mint Susan Cain "Quiet," (Csendes) cimű könyve, amely felhivja a figyelmet az olyan személyiségektipusokra akik magas érzékenységüknél fogva a kevesebb stimulus jelenlétét biztositó nyugodtabb környezetet kedvelik, Aron megjegyzi, hogy a HSP még mindig kisebbségnek számit a társadalomban. 

A kisebbség semmiképpen nem jelent semi rosszat, hiszen a magas érzékenység számos pozitiv jellemzővel jár. Tekintsük át az ilyen tipusú személyek közös jellemzőit.

• Mélyebb érzések.

A HSPk egyik legkarakterisztikusabb jellemzője az átlagosnál mélyebb érzések jelenléte. “A HSPk mélyen szeretik megélni a dolgokat.” Irja Ted Zeff, Ph.D., a The Highly Sensitive Person's Survival Guide szerzője. "Az ilyen emberek nagyon intuitivak, és ha valamit meg akarnak tudni, mindig mélyrehatóan tanulmányozzák a témát."

· Erősebb érzelmi reakciók

A HSPk jellemzően minden helyzetben erősebben reagálnak érzelmileg. Például barátaik problémáira is mélyebb empátiával reagálnak, mint az átlag. Az is jobban foglalkoztatja őket, hogy egy másik személy hogyan reagál egy negative esemény hatására. 

•  “Ne vegyél mindent magadra”.  “miért vagy annyira érzékeny?”

Az érzékenységet minden kultúra másként értékeli. Van, ahol erény, másutt negative tulajdonság, irja Zeff. Kutatásai során Zeff több országból – igy többek között Thaiföldön és Indiában is – készitett interjúkat férfiakkal. A távol-keleti kultúrákban, mint megállapitotta, szinte sosem érte őket Kritika. Észak Amerikában azonban gyakran kaptak kritikát a HSP férfiak túlzott érzékenységük miatt. 

• Edzőteremben inkább egyedül.

A HSP jellemzően kerülik a csapatsportokat, ahol úgy érzik, hogy minden mozdulatukat figyelik a többiek, irja Zeff. Interjúk alapján megállapitotta, hogy a megkérdezett HSPk jellemzően az egyéni sportokat kedvelik, mint például a kerékpározás, futás, kirándulás. Ez azonban nem törvényszerű. Olyan HSPk, akiknek szüleik támogató és megértő környezetet biztositanak és biztositottak, könnyebbnek érezhetik a csapatsporthoz való csatlakozást.

• Több ideig tart dönteni.

Mivel tisztábban látják az apróságokat és a részleteket, a HSPk számára nehezebb a döntéshozás, irja Aron. Még akkor is, amikor nyilvánvalóan nincsen “helyes” vagy “helytelen” választás (pl. milyen fagylaltot egyek), a HSPk akkor is jóval tovább fontolgatják a lehetőségeket. Minden lehetséges kimenetelt mérlegelve. Aron erre a következőt tanácsolja: “Fontold meg a lehetőségeket amennyi időd van rá, és kérj haladékot, ha lehet.” (Forrás: a recent issue of her Comfort Zone newsletter.) “Ez alatt az idő alatt – ami lehet egy perc, egy óra, egy nap, vagy éppen egy hét – tegyél úgy, mintha már meghoztad volna a döntést. Hogyan érzed magad? Néha a döntés utáni állapot annyira másként néz ki, hogy könnyebb elképzelni a kimenetet.” Egyetlen kivétel: ha egy HSP egyszer eldöntötte, hogy mi a helyes döntés, és mi a helytelen, a jónak tartott döntést sokkal könnyebben fogja meghozni a jövőben. 

• Azok a bosszantó “rossz” döntések 

Biztosan te is ismered azt a kellemetlen érzést, amit egy rossz döntés meghozatala után érzel. A HSPkben mindez sokszorosan fordul elő, mert ők érzelmileg sokkal erősebben reagálnak mindenre” magyarázza Aron. 

• A részlet-orientáltság 

A HSPk különösen érzékenyek a részletekre. Ők lesznek azok, akik minden apróságot észrevesznek egy szobában, észreveszik, ha új cipőd van, vagy megváltozott az időjárás.

• Nem minden HSP introvertált

Sőt. A HSPk 30 százaléka Aron szerint introveltált. Az ilyen egyének gyakran szoros közösségben nőnek fel, például kisvárosban, vagy olyan szülő gyermekeként, aki tanitóként vagy lelkipásztorként dolgozott. Igy sok emberrel kerültek kapcsolatba. 

• Ideális team tagok 

Mivel a HSPk nagyon mély gondolkodásúak, nagyon hasznosak a csapatmunkában, irja Aron. De akkor dolgoznak leginkább hatékonyan, ha nem nekik kell meghozniuk a végső döntést. Például orvoscsoport tagjaként jól tudják elemezni a sebészi beavatkozás pro és kontra érveit, de job, ha a végső döntést egy másik tag mondja ki.

• Nyugtalanságra és depresszióra való hajlam (csak negativ múltbéli tapasztalatok esetén) 

“Ha sok rossz tapasztalatod volt, különösen életed elején, nem érzed magad biztonságban otthon vagy az iskolában, idegrendszered nyugtalan lesz” irja Aron. Ez nem azt jelenti, hogy minden HSP nyugtalan természetű. Sőt. A támogató környezet nagy segitség az ilyen emberek számára. A HSP gyerekek szüleinek tudatosan kell segiteniük gyermeküket, megfelelően nevelve őt.” Irja Aron. “Nem jó, ha túlzottan védjük őket, de védtelenül sem célszerű hagyni őket. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a két véglet közt, hogy később boldog felnőtté válhassanak. 

• A zavaró zaj számukra még inkább zavaró 

Bár nem mondhatjuk, hogy a többi személyiségtipus rajong a zavaró zajok iránt, a HSPk az átlagnál sokkal érzékenyebbek a káoszra és a zajokra. Ennek az az oka, hogy rájuk túláradóan hatnak ezek a dolgok, őket túl erősen stimulálják az ilyen helyzetek – írja Aron.

• Erőszakot tartalmazó filmek – NE!

Mivel a HSPk az átlagnál erősebb empátiával rendelkeznek, és könnyen túlstimulálják őket az erőszakot tartalmazó filmek, ők nem szeretik a horror-, és a sok erőszakot tartalmazó filmeket – írja Aron. 

• Könnyebben sírnak

Ez az egyik oka annak, hogy a HSPknek célszerű kerülni az olyan helyzeteket, amikor “rossz” viselkedésként cimkéznék mások a sírást – írja Zeff. Ha a barátok és a család megérti, hogy milyen a HSP lelki beállítottsága, - azaz hogy könnyen elsírja magát – és segítik abban, hogy ezt a feszültséget sírással fel tudja magában oldani, az illető nem fogja szégyellni, ha sír. 

• Átlagon felül illedelmesek

A HSPk nagyon tudatos emberek – írja Aron. Emiatt általában sokkal jobban odafigyelőbbek és udvariasabbak is. De hajlamosak az átlagnál gyakrabban észrevenni, ha egy másik ember nem udvarias. Vegyünk egy példát. Boltban nem azért nem szeretik magára hagyni egy boltban, mert attól félnek, nehogy kilopjanak belőle valamit. Hanem azért, mert attól félnek, nehogy valakinek útjában legyen a kosár.

• Jobban átérzik a kritikát 

A HSPk sokkal intenzívebben reagálnak mindenfajta kritikára, mint az átlag. Ennek eredményekén hajlamosak különféle taktikákat alkalmazni, hogy elkerüljék a kritikát. Ilyen lehet, hogy mindenkinek megpróbálnak megfelelni (hogy ne legyen mit kritizálni rajtuk), először saját magukat kritizálják, vagy igyekeznek elkerülni azt az embert, akitől jó eséllyel kritikát kapnának. “Ha valakit kritizálnak, az lehet, hogy cask legyint rá. A HSP azonban sokkal inkább szívére veszi a dolgot.” Írja Aron. 

• Elhatárolt terek a közös irodákban = jó. Nagy nyitott közös iroda = rossz.

Hasonlóan ahhoz, hogy inkább egyedül edzenek az edzőteremben, munkakörnyezetüket is illetően hasonló a HSPk preferenciája. Szeretnek másoktól elhatárolt térben egyedül dolgozni. Zeff leírja, hogy sokan szeretnek otthon, saját maguk főnökeként dolgozni. Így ugyanis befolyásolni tudják a munka közben őket érő hatásokat. Zeff leírja, hogy azok számára, akiknek nem adatik meg ez az otthonról való munka luxusa, jó alternatíva lehet a rugalmas munkaidő illetőleg helyszín. És ha még erre sincs lehetőség, számukra mindenképp kellemesebb egy térelválasztókkal körülvett munkahely, ha nagy terű közös irodában kell dolgozniuk.

Doubravszky Júlia fordítása

Forrás:

https://www.huffpost.com/entry/highly-sensitive-people-signs-habits_n_4810794?guccounter=1&guce_referrer=aHR0cHM6Ly93d3cuZ29vZ2xlLmNvbS8&guce_referrer_sig=AQAAAKaZTH8VI57ZZpZmgbwNr3TUlDY3aMzWhJ4aPNSPHiJfpPSbSKYW3d3bvNvVebf5GOK9_iQapkZ_EWWBxlL4ok2a-UgaUeiZiU-UMd0zsYctzJOLuMqEpQljlpBJ9vSxZJW4U5ZZ4t8I2Xh9h6QRU2_3zzwb-rE0L5nxq3cJet-G

Bajaink okai: 

Félelem, fájdalom, szorongás, elfojtás, önhajszolás, testi-lelki fájdalom tagadása, gyerekkori érzelmi elhanyagolás, erős én-tudat hiánya, nemet mondás képtelensége, együttérzés hiánya önmagával, önkárhoztatás. 

Hogy viszonyuljunk negatív érzelmeinkhez? Ismerd el, fogadd el, ne fojtsd el. Fontos a segítségkérés képessége. Kerüld a hosszú távon végzett megerőltető munkát. 

Az egyik stresszhormon, a kortizoligen erős csontleépítő hatású! Emellett van immunrendszer gátló hatása is.

Az állatok és a gyerekek érzékelik az ember valós érzelmeit. Gyerekkorból kinőve elveszítjük érzelmi kompetenciánkat a szintén inkompetens környezetben. Belső, zsigeri érzéseinket figyelmen kívül hagyjuk.

Az egészségmegőrzés és gyógyulás hét lépése: 

1. Tagadás vagy beletörődés helyett: Elfogadás, szembenézés. Megbocsátás– magunknak is, úgy, ahogy szenvedő, segítségre szoruló embertársunkkal is tennénk! Szüntesd mega a kettős mércét, ne alkalmazz egy keményebb másikat magadra! Tudj nemet mondani.
2. Tudatosság gyakorlása, fejlesztése önmegfigyeléssel. Legyen miénk az érzelmi valóság észlelé-sének képessége. Figyeljük meg, eltérnek-e szavaink érzelmi valóságunktól. Jobban bízzunk az így nyert észlelésekben, mint a szavakban! Állatok, gyerekek a valós belső állapotot érzékelik. Tanuljuk meg, hogyan jelez a testünk, milyen fiziológiai vészjelzéseket ad*. 
3. Haragunk egészséges, ha erőt ad és oldja a feszültséget. 

Abnormális, ártalmas érzelmi áramlás azonban a harag elfojtása és szabályozatlan, kontrolvesztett kifejezése is! Mindkettő mögött az áll, hogy félünk a harag valódi élményétől, ezért kikerüljük. A harag élménye szorongást vált ki, amiatt, hogy félünk a kötődés elvesztésétől azzal, akire irányul, aki miatt támadt. A természetes dühöt, haragot át kell élni, el kell fogadni. Állj ki magadért mások határait át nem lépve. Töprengj el a kiváltó okon, döntsd el, hogy fejezed ki szavakkal, és/vagy tettekkel. Úgy is dönthetsz, hogy elengeded. Tehát nem kontrollvesztetten dühöngsz, megőrzöd az irányítást. – Ez feszültség-mentesít, megszabadulsz tőle. Elfojtása a betegségek fő kockázati tényezője. A harag egy fiziológiai folyamat, melyet át kell élni, mert fontos információt közöl: veszteség ért, veszélybe kerültél, fenyegetik vagy meg is sértették határaidat szóval vagy tettel. Gondolkozz el tehát, mi okozta a haragot.

4. Autonómia – egészséges határok megteremtése, visszaszerzése feladatunk, és a gyógyulás része.  Immunrendszerünk is ezt végzi, azaz folyamatosan megkülönbözteti az „én”-t a „nem én”-től. Ismerd fel: Mire vágyom – mire nem. Miből akarok többet – miből kevesebbet. Mit akarok – mit nem. Mik a korlátaim. A korai életkorban bekövetkezett határsértések betegségre hajlamosí-tanak. Ha elmosódottak a határok, az szenvedést okoz.
5. Kötődés: Fontos, hogy korán megtanuljuk a nyitottságot, önállóságot, korán autonómia érzetünk legyen, és elsajátítsuk azt, hogyan fejezzük ki haragunkat. Ne sorvadjanak el, és nem kerüljenek elfojtásra ezen képességeink. 

Szerethető vagyok! Kölcsönös, egyetemes emberi vágy a kapcsolat. Szükséges keresni is – ez a gyógyulás része. Valódi érzelmi támogatásra, társas kötelékre vágyunk. Érzelmi bezárkózás, helyett szerezzük vissza érzelmi nyitottságunkat, ezzel sebezhetőségünket.

6. Önérvényesítés: Létezem. Vagyok, aki vagyok. Elengedem a cselekvés szükségességét, feszültségét. Tettek nélkül is én vagyok. 
7. Megerősítés: Tartsuk tiszteletben vágyainkat. (Dr. Máté G-nak ez az írás volt egyebek mellett!) Ha ezt tesszük, az gyógyító hatással lesz ránk és másokra is! Ha nem, az gyengíti testünket-lelkünket. A betegség figyelmeztet: Fel kell kutatnunk igazi és lényünket és Istent (nem hívők: a „nagyobb lényt”). Legyen kapcsolatunk Istennel (nem hívők: a transzcendessel). Spirituális szükségleteink is vannak!

Érzelmi elfojtás, érzelmi elszigetelődés, gyermekkori sivárság után kényszeres teljesítés-vágy – nem ilyen élet az egészséges.

Az egészség három pillére: test-lélek-szellem. Hormon-, ideg-, és immunrendszerünk valamint érzelmeink szoros kapcsolatban állnak! (pszicho-neruro-immuno-endokrin rendszer) 

Mit jelent az érzelmi kompetencia?

• Felelős, nem pedig önfeláldozó vagy önsorsrontó kapcsolat környezetünkkel.
• Szembenézés az elkerülhetetlen stresszhatásokkal – és nem teremtünk továbbiakat.

Dr Máté Gábor – Youtube-on is!

Kovács Katalin life coach összefoglaló írása

Az erő velem van

Képzeljük el, hogy egyetemi vizsgaidőszakra készülünk. Úgy érezzük ez a néhány hét maga a pokol lesz.
Képzeljük el, hogy gyermekünknek jelzik az iskolában, hogy rövidesen felmérőt ír a tanult tudásanyagból. Ő teljesen összeomlik, akár vele a szülő is.

Képzeljük el, hogy cégünknél a menedzsment változást jelent be. Számunkra ez félelmetesen hangzik, hiszen alig használt képességeinket kell leporolni és használni a jövőben.
Képzeljük el, hogy hosszútávfutóként a legrosszabb eredményeket futjuk, rengeteg felkészülés mellett. Már a rajtnál tudjuk, hogy utolsók között érünk be.

Életünkben számtalan szituációban és helyen megmérettetünk. A kudarcos helyzetből nem mindig tudunk és nem is mindig érdemes kimenekülni. Ez esetben fel kell venni a kesztyűt és beleállni a helyzetbe, lehetőségeinknek és képességeinknek megfelelően a legjobbat kihozni magunkból.

Vannak titkos erőforrásaink. Nézzünk néhányat.

Önbizalom

Elsősorban el kell űzni a félelmet. Gyakran a lelkesedésnek és alulteljesítésnek akadálya a feladattól való félelem. Ahhoz, hogy ezt az akadályt eltávolítsuk, fel kell építeni az önbizalmunkat. Ehhez persze olyan környezet is szükséges, ahol lehet hibázni is.
Ahhoz, hogy felépítsük és tovább fejlesszük önbizalmunkat, egy jó adag önismeret is szükséges. Ismernünk kell erős és gyenge oldalainkat, képességeinket, kitartásunkról is kellenek információk.

Ha az adott helyzet kapcsán végig gondoltuk a ránk zúduló elvárást és végig gondoltuk azt, hogy miben kell változtatnunk vagy változnunk, mit tehetünk magunkért és másokért, ez már egy jó kiindulópont lesz az önbizalom építéséhez. Ha tudunk magunkról pozitívan gondolkodni és merünk cselekedni, feltétlen elindulunk az önbizalom továbbfejlesztése útján. Minden egyes komfortzónán kívül megoldott feladat, építi az önbizalmat és az önbecsülést. Tudni kell - ha szükséges- segítséget kérni és használni a környezet kedvező lehetőségeit. Az apró, de teljesített célok elvisznek a nagy célokig.

Az önbizalom épüléséhez idő kell. Ha gyermekkorban szülőként, pedagógusként romba döntjük egy gyermek önbizalmát, kudarckerülő, sikertelen felnőtt válik belőle.

Motiváció

A motiváció az a titkos fegyver, ami minden gyermekben és felnőttben megvan, csak elő kell hívni. A motiváció egy olyan vágy, amelynek fenntartása segít minket a céljaink elérésében. A mondatból következik, hogy a cél elérhető legyen. Irreális cél elérésére nem lesz elég motivációnk. Kellő önismerettel olyan tetteket tudunk végrehajtani, amelyek révén sikeresek leszünk. 

Előző cikkemben írtam arról is, hogy gyakran maga a tevékenység motivál, ha élvezzük, ha kikapcsol, ha felszabadít. A megfelelő értékek megtalálása is motiváló lehet. Ha érték a családban a tanulás, a tudás, a sport, akkor kemény munkával elindulunk az értékeink irányába. Ez ad kellő motivációt, hiszen vágyunk rá. A hit önmagunkban és az érzés, hogy a cél fontos nekünk, ez adja az energiát a cselekvéshez.

A csoport ereje

Szükséges szólni a csoport erejéről is. Ha erősnek és ügyesnek látjuk magunkat, az gyakran kevés. Kell, hogy a csoport, a társak, a család is ezt jelezze vissza. Ne fukarkodjunk tehát megdicsérni a szorgalmas gyermeket, a kitartó sportolót, a felkészült egyetemistát, a lelkes beosztottat. Ezzel növeljük önbecsülését és önbizalmát, támogatjuk motivációját.

Győr, 2019. 11. 02.

Füves Zsuzsanna

okleveles gyógypedagógus tréner, coach