Miért érjük be kevesebbel?
Miért mondunk nemet, amikor a szívünk és a lelkünk másért kiált?
Annyira óvjuk az életünket, hogy most aztán jól csináljuk – nem vesszük észre, hogy ezzel romboljuk szét, amit eddig kialakítottunk.
Miközben ragaszkodunk a saját elméletünkhöz, hogy hogyan kell lennie az életnek, másokra is ezt a terhet rójuk. Mert teher ez magunknak is, csak nem vesszük észre, mert annyira ragaszkodunk. De mihez is?
Sok ötvenes éveiben járó ember olyan életet él, hogy el sem tudjuk képzelni, honnan van mindehhez ereje és ideje. Amikor kimerít egy fájdalom, egy betegség, vagy egy nehezebb nap a munkában, már alig várjuk, hogy ne szóljon hozzánk más. Mialatt azok, akik megélik a napjaikat, megélik magukat, az életüket, olyan élményekkel gazdagodnak, amelyek által feltöltődnek és fáradhatatlanul mennek a nap-nap után. Van, aki éppen a válását éli, és nem gondként tekint a válásra, hanem lehetőségként. Egy új élet születik, új eszmékkel, tervekkel, megtartva mindazt, ami működött.
Honnan van ereje, annak, aki él? És miért nincs annak, aki csak létezik?
Nem hozok fel hangulatfokozásként különféle élethelyzeteket és sorsokat, elég mindenkinek a maga életére megnézni.
Az egyik legjobb kérdés a Coachingban: számít majd egy év múlva? /És itt bármit behelyettesíthetünk, ami éppen annyira nagyon fontos, hogy aggódjunk, vagy idegeskedjünk rajta, vagy megfelelni akarjunk. Mégis kinek?/
Van, ami egyáltalán nem számít majd. Ezen jól meglepődünk. És van, ami igenis számít, nemcsak egy év múlva, hanem sokkal később is. Na, azzal érdemes foglalkozni :)
Élményekkel gazdagodni, a szeretteinkkel lenni, szeretni, örülni, dolgozni stb. Mikor minek van az ideje.
A szívünket el nem nyomni …
Pipó Renáta life coach írása
