Dietetikusként gyakran keresnek meg emberek azzal a problémával, hogy szeretnének lefogyni. Ha csak a dietetikai oldalát nézném a dolognak, akkor máris megmondhatnám az egyszerű (-nek tűnő) megoldást: energiaszegény étrend + rendszeres fizikai aktivitás. Azonban mióta elvégeztem a life coach képzést egészen másként tekintek erre a helyzetre.
Nemrég elhatároztam, hogy felrajzolom az elhízás problémafáját, hisz ebből majd el tudom készíteni a megfelelő célfát. Persze minden eset más és más, de gondoltam, valami általános képet fel lehetne vázolni. Nos, rá kellett jönnöm, ez sokkal összetettebb kérdés, mint gondoltam.
Első körben az elhízást helyeztem el a fa törzsénél, vagyis ezt tekintettem központi problémának. Az okok közé felsoroltam például a túlevést, a rendszertelen étkezést és a mozgásszegény életmódot. Részproblémának vettem az inzulinrezisztenciát (az az állapot, amikor a szervezet ellenállóvá válik az inzulin hatásával szemben), és következményként az elhízással összefüggő betegségeket (pl. magas vérnyomás, ízületi fájdalmak, cukorbetegség), valamint az önértékelési zavarokat.
Aztán elbizonytalanodtam. Biztos, hogy az elhízás itt a központi probléma? Tudományos szempontból könnyen megkérdőjelezhető ez a struktúra. Vehetnénk például központi problémának az inulinrezisztenciát is, hisz sok esetben az áll a túlsúly kialakulása mögött. Ez esetben lehet, hogy az ok nem is életmód eredetű, hanem hormonális jellegű.
Ha az egyén szempontjából nézzük a helyzetet, szintén nagyon sokféle fát felrajzolhatunk. Lehetséges például, hogy valakinek nagyon stresszes az élete, és a feszültséget evéssel próbálja csökkenteni. Ez esetben okként szerepelhetnek a munkahelyi nehézségek, a rossz időbeosztás, valamint a párkapcsolati és családi konfliktusok. Mindezek hozzájárulnak a központi problémához, ami a túl stresszes élet. Ennek pedig következménye lehet a túlevés, ami elhízáshoz vezethet. Itt tehát az elhízás nem központi probléma, hanem következmény.
Egy másik eset lehet, amikor a központi probléma az önellátási képesség csökkenése. Főleg idős korban fordul elő, hogy az elhízás miatt olyan mozgásszervi betegségek alakulnak ki, melyek a korral járó kisebb teherbíráshoz hozzáadódva jelentősen beszűkíthetik az egyén önellátásra való képességét. Ennek következtében az illető másokra lesz utalva, nem képes egyedül közlekedni, ügyeket intézni vagy bevásárolni. Ez esetben tehát az elhízás a fa egyik gyökerét alkotja, vagyis okként szerepel.
Természetesen még ezeknél az eseteknél is több problémafa változatot lehetne felrajzolni, de a következtetés levonható: nem lehet általánosítani. Minden eset más és más. Attól még, hogy felületesen ismerünk egy problémát, nem biztos, hogy helyesen értékeljük az elemeit. A problémafa eszköze rendkívül hasznos, de helyesen egyedül az érintett személy tudja felrajzolni, mi csak segíthetünk neki, hogy több nézőpontból is meg tudja vizsgálni a helyzetét. Ha pedig van egy jó problémafánk, már nem lesz nehéz kidolgozni egy megfelelő célfát is, ami nagyban hozzájárulhat az ügyfél személyes fejlődéséhez.
Pődör-Novák Réka life coach írása
