Régóta foglalkoztatja a tudósokat, hogy stresszes helyzetekben miért esik vissza a teljesítmény, és miért hajlamosak az emberek triviális feladatokat is elrontani nagy nyomás alatt. A Calteh kutatói szerint a kilátásba helyezett jutalom elvesztésétől való félelem eluralkodása okolható a jelenségért.
A fenti végkövetkeztetés meglepőnek tűnhet, hiszen azt gondolnánk, minél nagyobb ellentételezést ajánlunk valakinek, annál jobb munkát végez, képességei határain belül. Azonban egy bizonyos összegű vagy mértékű jutalmazást meghaladó esetekben ez megváltozik – állítja Vikram Chib, a Kaliforniai Technológiai Intézet (Caltech) posztdoktori hallgatója a Neuron szakfolyóiratban társaival közösen publikált tanulmányában.
Azt már korábbi vizsgálatok is kimutatták, hogy ha fokozatosan emeljük az ajánlott jutalmat, akkor egy ponton a teljesítmény elkezd visszaesni. Ezt azonban idáig jobbára a túlzott motiváció okozta zavarodottság számlájára írták – azt feltételezve, hogy ha nagyon sok pénzt szeretnénk nyerni, akkor hajlamosak vagyunk annyira izgalomba jönni, hogy végül nem sikerül a feladat.
Azonban Chib és társai, mágneses rezonancia alapú képalkotási eljárásokkal kimutatták, hogy a kísérletük résztvevői nem a várható nyereség, hanem annak elvesztése, a csalódás miatt izgultak, magyarán féltek. Ez a félsz minél inkább hatalmába kerített egy résztvevőt, annál rosszabb teljesítményt mutatott a kísérletben.
Vizsgálatuk során a résztvevőknek egy virtuális tárgyat kellett ujjaik mozgását érzékelő szenzor segítségével mozgatni a számítógép képernyőjén. Ujjmozgással irányítva egy négyzetbe kellett terelgetni a tárgyat a monitoron, két másodperc alatt. Előzetesen felmérték a résztvevők ügyességi szintjét, és az egyéni feladatok nehézségi fokát ehhez igazították, hogy a kiugróan rossz vagy jó képességek ne befolyásolják az eredményt.
A „játékosok” felkészítése után megismételtették velük a feladatot egy fMRI szkennerben, amely az egyes agyterületek aktivitását vizsgálta. A sikerrel teljesítőknek véletlenszerűen 1-100 dolláros jutalmat ajánlottak fel. A várakozásoknak megfelelően a kutatók azt tapasztalták, hogy a sikerek aránya együtt emelkedett az adott próbálkozásnál kilátásba helyezett jutalom összegével – amíg a skála alsó felében mozgott a lehetséges kifizetés. Egy egyénenként máshol húzódó határérték felett azonban a teljesítmény visszaesett – olvasható a Science Daily cikkében.
- Az ösztönzőkről, kilátásba helyezett jutalmakról rég óta tudják, hogy az előagy egy részét, a striatum ventrale nevű területet aktiválják – magyarázta Chib – ezért azt vártuk, hogy a nyeremény növekedésévvel párhuzamosan emelkedik majd az itt mért tevékenység intenzitása. Ezen az agy-területen vártak vérbőséget azon esetekben is, amikor a túlzásba vitt jutalom ígérete már korlátja és nem ösztönzője a résztvevők teljesítményének. Ezzel szemben kísérletük során a kutatók éppen hogy a szóban forgó agyterület csökkenő aktivitását tapasztalták a nagy potenciális nyeremények esetében.
Ebből arra következtettek, hogy a teljesítményt az agy által már valósnak képzelt nyeremény elvesztésétől való félelem okozza, és nem a megszerzés lehetősége miatt érzett izgalom. – Veszteségkerülő magatartást tapasztaltunk egy olyan szituációban, ahol voltaképp semmilyen elveszíteni való dolog nem szerepel. Ez egy furcsa és váratlan eredmény – fogalmazott Chib.
Hogy új hipotézisüket ellenőrizni tudják, a résztvevők veszteség-kerülési hajlamát is megvizsgálták egy másik játékkal. Az adatsorok elemzése után a kutatók egyértelmű összefüggést találtak a veszteségkerülő attitűd és a nagy nyeremények okozta zavaró stressz mértéke között.
Minél inkább a kockázatok, a veszteség elkerülésére hajlamos valaki, annál kisebb nyeremény kellett ahhoz, hogy már ne motiválja, hanem gátolja a sikeres teljesítésben.
(Via: ScienceDaily)
