„Csupán egyszer megyünk végig ezen az úton.
Tipeghetünk lábujjhegyen is, abban a reményben,
hogy viszonylag ép bőrrel jutunk el a befejezésig,
vagy élhetünk teljes életet, amelyben minden célunkat
és legmerészebb álmainkat is meg tudjuk valósítani.”
Bob Proctor
Mindannyian meg akarjuk valósítani az álmainkat. Senki nem kívánja, hogy lábujjhegyen, észrevétlenül somfordálja végig az életét. Én még sosem hallottam senki szájából, hogy az álmom az, hogy jelentéktelen legyek.
Akarunk, teszünk, tanulunk, igyekszünk. Mégsem mindig sikerül tartós eredményt elérni.
Jó esetben padlógázzal tartasz a célod felé, rosszabb esetben éppen megrekedtél egy döntés előtt.
Vajon mégis min múlik az, hogy néhányan lazán lépkednek előre a céljuk felé?
Szemmel láthatóan a kétség szikrája nélkül haladnak előre és sugárzik róluk, hogy élvezik, amit csinálnak.
Mintha őket sosem nyomná az élet súlya!
Tudják szeretni magukat. Tudnak lelkesedni.
Tudnak motiváló célokat kitűzni és el tudják érni azokat. Tudják irányítani az életüket és mindezt képesek lazán, örömmel tenni. Tartalmas és értelmes életet élnek.
Nevezzük el ezeket a „szerencsés”fickókat Joe-nak.
Ismerek egy Joe-t, akinek a kedvenc mondása a fent olvasható Bob Proctor idézet.
Meggyőződése, hogy az életet csakis úgy érdemes élni, hogy beleadsz mindent, ami a csövön kifér.
Megkértem, hogy osszon meg velünk egy értékes tanácsot, mely segít megérteni, hogy miként tudunk mi is nap mint nap kirobbanó energiával tenni a céljainkért:
- Arra vagy kíváncsi, hogy mi a titka annak, hogy nem állok meg félúton a céljaim felé vezető ösvényen?
Az, hogy csak olyan célokat tűzök ki, amelyek illeszkednek a saját víziómhoz.
Korábban sokszor megesett, hogy nem tudtam elérni a kitűzött célomat.
Nem értettem, hogy mi az oka, hiszen rengeteget dolgoztam a megvalósításon. Vegyük példának azt az esetet, amikor elhatároztam, hogy 1 év alatt megtanulok japánul.
Felfogadtam a legjobb magántanárt, oktatóanyagokat vásároltam, heti 5 órát foglalkoztam a nyelvtanulással, sőt még a japán kultúrát is tanulmányozni kezdtem.
Az elején még motivált voltam, aztán éreztem, hogy a vállalásom inkább teher, mint öröm. Ennek ellenére nem hagytam abba és erőltettem a tanulást.
5 hónap múlva azon kaptam magam, hogy nem fejlődök, szinte ugyanannyit tudtam, mint két hónappal azelőtt.
Ezen a ponton elgondolkoztam, hogy miért is akarok én megtanulni japánul.
Nem találtam olyan okot, ami megdobogtatta volna a szívemet.
Az igazság az, hogy az apám vágya volt, hogy valamilyen egzotikus nyelvet beszéljek. Nem az én vágyam volt.
Ekkor jött az AHA élmény. Rájöttem, hogy azok a céljaim sosem teljesültek, amik nem a sajátjaim voltak!
Nagy fordulópont volt ez az életemben, mert megértettem, hogy mi a kulcsa a céljaim elérésének. Azóta mindig szem előtt tartom a „Négy Pontot”.
Azt javaslom, gondolkodj el rajtuk te is, mielőtt elhatározod magad egy cél mellett:
· tégy különbséget mások elvárása és a saját akaratod között
· légy tisztában a saját mozgatórugóiddal
· vedd észre, hogy miben vagy tehetséges
· fesd le a jövőképet, mely örömmel tölt el és 100%-osan passzol hozzád
Amikor a célod harmóniában van veled, a motivációd is életben marad.”
Joe szerint nem a szerencse kérdése, hogy a fékről a gázpedálra rakjuk a lábunkat.
Próbáljuk ki! J
Kozma Rita life coach írása
