- Miért választottam ezt a területet és pozíciót?
- Mi az, amivel elégedett vagyok és mi az, amivel nem?
- Biztos, hogy ezzel szeretnék foglalkozni hosszú távon?
- Ha váltani szeretnék, akkor hasonló területen keresnék állást vagy bele kezdenék valami újba? Ha az utóbbi, akkor miért?
Bennem évekig nem merültek fel ezek a kérdések, habár volt egy alap biztonság érzetem amit a stabil, biztos pontnak mondható munkahely és a kellemes közeg adott, ennek ellenére nem voltam motivált. Nem voltak fejlődési lehetőségeim és a kellő motiváció sem volt meg, így a két tényező egymást tovább gyengítette. Végül egy cégen belüli váltással próbát tettem, megtartva az eddigi pozitív körülményeket, de új kihívásokat kutatva.
Szerencsére új lehetőségeket is kaptam és olyan coach szemléletű vezetőkkel hozott össze a sors, akik a megfelelő kérdésekkel elindítottak egy folyamatot bennem: egy ösztönös kíváncsiságot, ami nem hagyott nyugodni. Tisztázni akartam magamban, mégis mit és miért csinálok, és az miért fontos nekem.
Mi az ami hajt, mi az ami motivál?
Egy ajánlott könyv (Simon Sinek: Találd meg a miérted!) olvasása során sok mindent letisztult: Az én célom, hogy motiváljam, támogassam és ösztönözzem az embereket annak érdekében, hogy fejlődjenek és elérjék a céljaikat, új lehetőségek is kitáruljanak előttük, sikeresek legyenek akár önállóan, akár csapatban. Ez a felismerés nem ért meglepetésként, mivel már a könyv elolvasása előtt elfogadták a jelentkezésem a coach képzésre.
Nem ért meglepetésként, viszont nem volt tudatos részemről a “miért” és ha bárki megkérdezte volna, sokféle választ adhattam volna, viszont mindegyik lehetséges válasz pontosan erre az egyre vezethető vissza.
Az egyéni cél meghatározhatja a kívánt területet vagy a pozíciót, amivel az illető foglalkozni szeretne, viszont esetemben a belső motivációs értékekre még mindig nem találtam meg a válaszaimat.
Bizonyára mindenkinek van olyan ismerőse, aki folyamatosan panaszkodik a munkájára, hogy nem szereti, nem jut idő magánéletére, csak a pénz miatt dolgozik, a főnök nem egy erkölcsi példakép, vagy ha a pénz nem számítana, eszébe sem jutna dolgozni.
Sok esetben évek telnek el teljesen tudatlanul egy ilyen helyzetben változás nélkül, de jó esetben nem csak a lehetőségek hiánya miatt történik mindez. Bizonyára kell legyen valami, ami miatt ez még mindig egy “elég jó” opció.
- Honnan tudod hogy még “elég jó”, vagy már nem kielégítő?
- Ha “elég jó”, akkor lehet-e ennél jobb egy másik lehetőség? Miben jobb?
- Ha megvalósulna az ideálisan elképzelt karrier célod, biztos lennél-e benne, hogy ez volt az, amire vágytál?
- Milyen szubjektív szempontokat vennénk figyelembe a döntéseink során, ha a pénz nem számítana?
- Mi lenne az a karrierút, amit akkor is élveznél, ha nem lenne szükséged a pénzre?
A motiváció a kielégítetlen szükségletek által okozott feszültség.
Ez a hajtóerő, egy kereső magatartást hoz létre és ha sikerrel járunk, akkor a feszültség csökken és elégedettséggel tölt el. Gyakorlatilag bármi, amit minden egyes pillanatban teszünk vagy mondunk erre vezethető vissza, de mivel az esetek nagy részében automatikusan, ösztönösen működünk, így fel sem merülnek a miértek, pedig ha ismernénk a válaszainkat, rengeteg időt nyerhetnénk vagy hatékonyabban döntenénk nehezebb helyzetekben.
Lényegében ezek a szükségletek a következő kilenc kategória valamelyikébe sorolhatóak és ezek mindenkiben más és más arányban vannak jelen. A kérdés leginkább az, hogy melyik az a három, ami domináns. Érdekességképpen elárulom, hogy a párkapcsolatokban is visszatükröződnek ezek az értékek.
Akkor szereti valaki a munkáját, ha a saját domináns motivációs típusai szintjével az adott karrier szerepében elégedett. Ha fel tudod ismerni a három legerősebb motivátort, ami számodra érték, és mindhárom esetén egy 1-től 10-es skálán végiggondolod, hogy az adott szerepedben mennyire vagy elégedett, akkor pontosan tudni fogod az elégedetlenség miértjét is, nem csak egy tudat alatti érzés marad.
Gombár Dániel life és business coach írása
https://www.facebook.com/
