Az oktatás kérdése egy örökzöld téma, mely mindenkit érint. Egykor mi is diákok voltunk, majd a legtöbben szülők lettünk. Mikor diákok voltunk, akkor is voltak álmaink, és sorsfordító erejű volt, ha valaki mellénk állt. Szüleink, egy tanár, egy barát, valaki. Van, aki ezt megtapasztalta, és talán könnyebben, messzebbre jutott. Van olyan is, akinek egyedül kellett eljutnia az Üveghegyen túlra, és vannak sokan, akik még most is örülnének egy-két bátorító szónak.
De mi a helyzet gyermekeinkkel? Milyen plusz lehetőséget tudnánk nekik biztosítani? Járnak iskolába, járhatnak felkészítőkre, gyarapíthatják tárgyi ismereteiket, és itt is rátalálhatnak álmaik támogatóira. De miért ne lehetne ezt célirányosan biztosítani?
Ez az én álmom. Kínáljunk nekik konkrét támogatást abban, hogy merjenek álmodni, és kovácsoljanak álmaikból kézzelfogható célokat. Tudják meg, hogy a megvalósítás nagymértékben tőlük függ. Azzal foglalkozzanak, ami rajtuk múlik, de azt kezdjék el ma, és tegyenek érte minden nap. Legyenek tudatában annak, hogy lesznek akadályok, hogy el fognak esni, de újra felállhatnak, és a kiértékelt tapasztalatból tanulhatnak. Az adottság, a tehetség ott van bennünk, és ezt nem lehet csupán a hivatalos tantárgyakra szűkíteni, egységesített tankönyvekbe zárni. Ezernyi értékes cél létezik, és számtalan készség juttathat el hozzájuk. Ismerjék fel személyes erősségeiket, fejlesszék őket, építsenek rájuk, és így induljanak felfedező útra, elhagyva a langymeleg komfort zónát.
Ugye magától értetődő, hogy minden élsportolónak van edzője? Nos, mindannyian élsportolóknak kell lennünk, abban a sportágban, amit úgy hívnak: Élet. Tegnapi önmagunkhoz képest, kell ma jobbnak lennünk, és majdan a lehető legjobbnak.
Ebben szeretnék én segíteni, és ehhez keresek társakat. Támogassuk a fiatalokat abban, hogy magukra találjanak, és a legjobbat tudják nyújtani.
Miért? Mert hiszek bennük. Mert tudom, hogy képesek rá. Mert szeretem a gyermekeimet, és szeretem a mások gyermekeit is. Mert a ti gyermekeitek lesznek az én gyermekeim férje, felesége, barátja, főnöke, beosztottja, honfitársa, embertársa. Hiszem, hogy sok kincset kaptam eddigi utamon, amit szeretnék megosztani. Hiszem, hogy olyan társakra fogok találni, akik ebben az ügyben a magukéra fognak ismerni, és majdan egy jól működő csapatként tudunk széles körben olyasmit nyújtani, ami örömet, elégedettséget terem, azoknak is, akik adják, és azoknak is, akik kapják.
Nagyot álmodtam, mert ezt szeretném továbbadni gyermekeimnek, gyermekeidnek, neked.
Darabos József Attila
életre-edző
