Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Telefon, „a szabadság börtöne”

Egyik kedves barátom küldte az itt látható képet, hogy találjam ki mi ez, mi jut róla eszembe.

coach coaching szabadság időbeosztás egyensúly felelősség

Az igazat megvallva, nem láttam először a lényeget. Hagyok időt a kedves olvasónak is, pár percig érdemes nézni, akinek elsőre nem esik le a tantusz, tartalmas, sokatmondó.

Ma gondolkodtam el a vonaton ülve, ahogy figyeltem a telefonnyomkodó embereket, hogy mennyire formálta át társadalmunkat ezeknek a kütyüknek és oldalaknak a használata. Okos telefon, facebook, képmegosztó oldalak stb. Nem kell bemutatnom, mindenki kívülről sorolja őket. Érdemes tömegközlekedési eszközökön, utcán zsebre tenni a telefonod, és megfigyelni a környezeted. A többség élő zombi módban élő hús helyett halott információkra vadászik. A jelenség legalább annyira fertőző, mint filmbéli megfelelője, az egész világon nagyon rövid idő alatt végigsöpört.

Nem vagyok álszent, én is használok okos telefont, használom a facebook lehetőségeit, de a hangsúly a használat mennyiségén és minőségén van. Mint minden, ez is a te döntésed, a te felelősséged, mire használod a lehetőségeidet, eszközeidet, erőforrásaidat.

Személyes kapcsolatok

Az egyik legszembetűnőbb változás számomra a személyes kapcsolatok, és emberi viselkedés változásában látható. Állandóan online vagyunk, mindenkivel folyamatos kapcsolatban, mégis összerezzenünk, ha valaki odajön hozzánk az utcán útbaigazítást kérve például, de mi már azt feltételezzük, hogy kéreget, vagy el akar adni valamit, esetleg aláírást gyűjt egy számára fontos ügyhöz. Sok ember úgy viselkedik, hogy hozzá se szóljanak, a testtartásából látható, hogy nem óhajt beszélni senkivel, mert nem is tudom, milyen katasztrófa történne, ha megismerne egy új embert, miközben belül ki van éhezve arra, hogy kommunikáljanak vele, mert ebben a pillanatban is valakivel chatel.

Akkor hogy is van ez?! Emberi kapcsolatokra vágyunk, de csak virtuális felületen? És mi lesz később, csak akkor találkozunk, ha már minden információt meg tudtuk a másikról személyes benyomások nélkül? Erre van időnk, találkozni nem? Hova tűnt a személyes ismerkedés varázsa?

Persze ez nem mindenkire vonatkozik, de sajnos a nagy többségen ez tapasztalható.

Felelősségteljes használat

Előny vs. hátrány, mint bármilyen más témában. Nem tagadom, rengeteg előnye van a modern eszközöknek. Régi ismerősök felkutatása, munkakeresés, hasznos információk begyűjtése, úti terv elkészítése, segítség hívása és még számtalan lehetőség.

A hátrányok pedig lehetnek paradox módon az emberek elidegenülése egymástól, túlzott reklámfogyasztás, emberi viselkedéstorzulás, függőség. Biztos vagyok benne, hogy mindezeket te is tapasztaltad már, és tudnád folytatni a sort.  

Nem szeretném részletesebben taglalni, de amire ki akarok lyukadni:

EZ A TE DÖNTÉSED, A TE FELELŐSSÉGED, HOGY MIRE HASZNÁLOD!

Éld meg a pillanatot posztolás nélkül!

coach coaching szabadság időbeosztás egyensúly felelősség

Egyik mobil kommunikációs cég reklámjában szerepelt a következő szöveg: „Ha nem posztolod, meg sem történt!”

Engem teljesen ledöbbentett őszintén szólva. Milyen üzenetet hordoz ez magában?

Nem tudok megélni egy kiváló pillanatot, anélkül hogy más látná a közösségi hálón?! Vagy azért maradjak le róla, mert kapkodok a telefon után, vagy annak kijelzőjén keresztül nézzem a saját szemeim helyett?! Nem hinném, hogy ez a helyes irány. Viccesnek találom, mikor a párjukkal készített „romantikus pillanat kettesben” című képet 500-an kedvelik, és ezt a pillanatot tényleg magukénak érzik. Ilyen esetben elvesztette a lényegét, azt az érzést, amit egy pár csak akkor tudhat magáénak, amit senki más nem láthatott, élhetett át, csak ők kettesben. 

Itt is vannak kivételek természetesen. Nyilván a család szívesen teszi fel szeretett unokájukról a ballagási képet, hadd lássák a rokonok, és joggal büszkék rá. Nem kell fotóalbumokat egymás közt cserélgetni, és a nagy távolság ellenére látható lesz. Ahogy az sem gond, hogy látják, hogy lefutottad a maratont, vagy posztolod, amire joggal büszke lehetsz. De életed minden momentumát megosztani finoman szólva is túlzás.

Neked van olyan emléked, amiről nem készült kép, mégis látod lelki szemeid előtt, amíg csak élsz?! Ezek számítanak igazán, és nem egy reklám üzenete, ami meg akarja neked mondani, hogy mit tegyél. Éld át a pillanatot!

Nem kell mindig nálad lennie

Valamilyen furcsa kényszerből az emberek úgy érzik, hogy minden pillanatban náluk kell lennie a telefonnak. A legmeglepőbb számomra, mikor az edzőteremben látom egy-egy gyakorlat után azonnal a telefon után kapkodni az illetőt, hogy pötyöghessen vagy beszélhessen.

Hogy akarsz az edzésre koncentrálni vagy jól érezni magad, mikor már arra gondolsz, hogy ismét kezedbe vedd a telefonod 30 másodperc után?

coach coaching szabadság időbeosztás egyensúly felelősség

Számomra kifejezetten üdítő élmény mikor végre nem vagyok elérhető, magam lehetek vagy egy jó társasággal, legyen szó akár strandról, edzőteremről, romantikus vacsoráról vagy családi ünnepekről. Itt és most arra tudok koncentrálni, ami tényleg számít, amire tényleg kíváncsi vagyok.

Válaszd meg azt a helyzetet, amikor tényleg szükséges, hogy nálad legyen a telefon!

Társkereső

coach coaching szabadság időbeosztás egyensúly felelősség

Ismerős a kép?! J

Szinte mindenki használt már társkereső alkalmazást.

Elismerem az előnyeit, ha kevés az időd vagy ritkán találkozol új emberekkel napközben, helyzetet teremt az ismerkedésre.  Esélyt ad találkozni a nagy Ő-vel.

Hátrány lehet a bőség zavara. Megtetszik egy srác vagy lány, jajj de várj, van itt még jobb is felkiáltással egyszerre már 10 új emberrel chatelsz, és nem tudsz dönteni, hogy kivel találkozz, és a végén lehet senkivel sem.

De ez is rajtad múlik! Véleményem szerint a személyes találkozó alapján tudod csak eldönteni, hogy a kiválasztott személy tetszik-e vagy sem. A nevetése, a kisugárzása, a gondolkodása, értékrendje nem fog látszódni egy trópusi szigeten készítette fotón, ahol éppen egy delfint simogat.  Azokon a képeken általában minden idilli és tökéletes, de ne hagyd magad becsapni. Élőben minden más! Tapasztalj, ismerkedj személyesen, legyél nyitott a virtuális világon kívüli kapcsolatteremtésre, buszon, koncerten, utcán, bárhol, ahol éppen vagy!

Most pedig telefonokat el, és irány a valódi világ!

Simon István, Life Coach

0 Tovább

Te mi alapján vezetsz?

Képzeld el, hogy egy rohanós hétfői reggelen üzleti öltözetben (kiskosztüm/öltöny) beülsz az autódba, és indulnál a megszokott rutinod szerint köreidre. Azonban aznap -ott és akkor- nem látod a sebességedet, a megtett távolságot, a vízhőfokot, az üzemanyagállást, és egyáltalában semmit, amit jól megszoktál ahhoz, hogy biztonságosan és nyugodtan elérd aznapi célodat. Valami elromlott, a műszerfal sötét. Nincs visszajelzés, de a motor jár, mehetsz, szabad vagy. Mit teszel? Nyomaszt a sok tennivaló, a határidő, a partnerek várakozása, az aznapi feladatok. Esetleg a hátsó ülésen a gyerekeid az iskolatáskával lesik, na most mi lesz? Nincs halogatás, azonnali döntés kell.

A megérzéseidre hagyatkozol, gyorsan döntesz, és mész, bevállalod? Vagy netán elindulsz ugyan, de vezetés közben a sebességedet számolgatod az útjelző karók, és az idő mérésével? Vagy lesed a többieket? Nem is mersz elindulni, mert a tényekre hagyatkozol mindig, és folyamatosan a kijelzőket nézed egyébként is? Te hogyan vezeted az autódat, ha nem működnek benne a műszerek? El mersz indulni, vagy azonnal kiszállsz? Vagy már elég rutinos sofőr ahhoz, hogy így vezess akár hosszabb ideig? Jó, elfogadható ez így neked, netán külön élvezed? Mit tudsz ebből tanulni? Volt már hasonló élményben részed? Írásomban saját élmény inspirált, és egy fontos személyiségjegyre szeretném a figyelmet felhívni.

A személyiség, és a vezetői képességek fontos eleme, hogy intuitív módon, vagy netán analitikus módon hozol döntést ilyen helyzetben, elindulsz-e, és utána hogyan vezetsz. Esetleg hol így-hol úgy? Helyzetfüggő? Gondolkodtál már ezen?
Mi is az az intuíció? Amikor érzéseinkre hagyatkozunk. Amikor úgy tudunk dönteni, hogy nem gondolkodunk a miérten, képesek vagyunk analizáló gondolkodás nélkül is tudni, tudatalattinkból előhívni egy kérdésre a választ. Szinte az alapján döntjük el a kérdést, hogyan érinti személyiségünk magját. 

Az ember is bizonyos értelemben állatias ösztönlény, képes érezni egy döntésről, hogy helyes, vagy helytelen, azonban tudatával képes ösztönös döntéseit kontrollálni, felülírni. A tudásalapú társadalom mítoszában élünk, ahol az elemzés, a tények, az adatok mindenhatóságában hiszünk. Mindeközben az intuíció is jelen van, és olyan helyzetekben, amikor nincsenek adatok, nincs visszajelzés, nincs példakép, de mégis menni kell, csak az intuíció működik, legalábbis arra kell hagyatkozni. Az üzleti életben is sok olyan döntést kell meghozni, ahol a racionalitás csak korlátozottan működhet. Az innováció területén, egy új termék bevezetése során gyakran döntenek a döntéshozók megérzéseik alapján. Ez is tanulható, fejleszthető, és a mindennapi életben is segítségedre lehet. Egy rutinos sofőr, jó vezető, ötvözi a két módszert, és ösztönösen tud dönteni abban is, hogy mikor melyik működési módot választja. 

Tippek az intuíció fejlesztésére:
1. Vezess naplót. Írd le gondolataidat, akkor is, ha kevés a mondandód. Segít felnyitni a tudatalattidat.
2. Kapcsold ki a belső kritikust önmagadban. Kövesd a belső dialógusodat félelem nélkül.
3. Keress egy elvonulós helyet, ahol például zenével, irodalommal foglalkozhatsz, és közelebb kerülhetsz érzéseidhez.

„Az intuitív elme szent ajándék, a racionális elme hű szolga.
Létrehoztunk egy olyan társadalmat, amely tiszteli a szolgát, és elfelejtette az ajándékot.”-Einstein

Dr. Ölveczki Karolina írása

Forrás: https://www.psychologytoday.com/blog/the-intuitive-compass/201108/what-is-intuition-and-how-do-we-use-it

0 Tovább

„Nekem erre nincs időm”

Valószínű már mindenki könyökén jön ki ez a kifejezés: „Nekem erre nincs időm”.

És amire csuklóból jön a válasz, mindenkinek arra van ideje, amire akar.

Mind coachként, mind magánemberként rengetegszer hallani. Ezt bizonyítja a magyar utakon tapasztalt folyamatos dudálás; a BKK-s, 5 percenként induló buszokra siető, másokat szinte felöklelő utasok; az ideges vásárlók a boltban; az utcán gyerekükkel üvöltöző szülők. Mindenki rohan, elfoglalt, és nincs 5 perce semmire. Beláthatjuk világunk felgyorsult, és mindent szélsebesen és hatékonyan kell intéznünk, ha azt akarjuk, hogy életünk egyenesben legyen.

De tényleg nincs időnk semmire?! Végig gondoltuk valaha, hogy mit is csinálunk pontosan egy nap folyamán? Készítettünk valaha egy napi időbeosztást magunknak, hogy pontosan milyen tevékenységekre mennyi időt szánunk?

A fent említett ideges emberek többsége valószínű nem, különben nem kapkodnának. Ezzel a módszerrel egy tréning során ismerkedtem meg, ami nem egy új keletű találmány, de lássuk be, az emberek töredéke végezhette el valaha ezt a gyakorlatot. Egyszerűen naplót készítesz, egy papírlapra leírod óráról órára, hogy mivel foglalkozol, és ki tudod szűrni az időrabló tevékenységeidet.

Időrabló tevékenységek lehetnek a teljesség igénye nélkül:

- TV-zés (híradó, reklámok stb.)

- sorozat nézés

- facebook

- chatelés

- hírek olvasása

- olyan emberekkel töltött több órás beszélgetés, akikkel nem szívesen találkozol, de nem tudsz nemet mondani, nehogy megsértődjön

- olyan telefonokat veszel fel, amik megszakítanak egy célirányos tevékenység kivitelezése közben

- stb.

Egyszerűen minden olyan cselekvés, ami nem a CÉLJAID felé visz!!!

Mi a célod? Mit szeretnél elérni? Mi az, ami boldoggá tesz?

Eléggé logikusnak tűnik, hogy erre szeretnéd a legtöbb időt szánni, hisz ettől leszel kiegyensúlyozott, elégedett, ettől veszed könnyebben az akadályokat az életben, hisz tudni fogod, hogy jó irányba haladsz a boldogság felé vezető úton.

Minden más csak IDŐPAZARLÁS! Az IDŐ pedig az ÉLET maga! Persze fontos az egyensúly, és a pihenésre, szórakozásra ugyanúgy időt kell szánni, annak is célja (regenerálódás, lazítás) van, de például a statisztikák által mutatott napi 4-5 óra TV-zést nem nevezhetjük pihenésnek, ahogy a napi szintű sörözéseket sem lazításnak. 

Mindenkinek tudni kell a saját céljait, és ennek megfelelően kialakítani az életét, a napirendjét.

Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.”- Timothy Ferriss

És Neked mire van időd?

Ui. Köszönöm, hogy ennek a cikknek az elolvasására volt! J

Simon István life coach írása

0 Tovább

Kitartásról

Minden elkezdődik valahol ...

Mikor szembesültünk először azzal, hogy mit jelent kitartónak lenni?

Én nem emlékszem rá. Arra viszont emlékszem, hogy felnőtt fejjel tanultam meg.

Mert más az, hogy gyerekként makacsságból kitartunk egy elképzelés mellett, miközben a szüleink már rég' megmondták, hogy mi lesz a vége. (Szerintük.) Vagy amikor nem ettük meg az ebédet és addig nem állhattunk fel az asztaltól, amíg el nem fogyott a tányérunkban lévő étel. Már nem is emlékszünk, hogy ki bírta tovább :)

Aztán jön az iskola. Akit elvittek sportolni, azok már kisebb korukban találkozhattak a kitartás szellemével. Persze az iskola kiválasztásában nem volt sok szerepünk, de a középiskola vagy az utána következő tanulmányok már nagyban rajtunk múltak-múlnak. Valószínűleg, azok lesznek eredményesebbek, amiket mi választunk a szívünkből, ha pedig ebben támogatnak is bennünket, akkor tényleg csak felfelé vezet az út. Feltéve, ha nem akadunk össze olyanokkal, akik elveszik a kedvünket, de ha ez sikerül, akkor talán nem is volt az igazi ... Ugyanígy folytatódik a munka világában is. Valahol szeretünk dolgozni, és valahonnan menekülünk. Teljesen másra számítunk az interjún, aztán élesben a váltás.

Meggyőződésem, hogy sem az iskolai bukás, sem egy munkahelyen szerzett kellemetlen tapasztalat, vagy a tapasztalatlanságból eredő elbocsátás nem jelent semmit a tág jövőre vetítve. Pedig aki bármelyiket is átélte, akkor abban az időszakban hatalmas tragédiaként, kilátástalanságnak élte meg. Miközben azért történik mindez, hogy tanuljunk, tapasztaljunk. Nem úgy születünk, hogy mindent tudunk. Milyen unalmas lenne az élet.

Vannak olyan típusú emberek, akik önbizalom hiányában - vagy nem is tudom minek nevezzem - nehezen kezdenek bele valamibe. Viszont, ha már benne vannak, történjen bármi, akkor is kitartanak a vége után még sokáig :) Az a legjobb, hogy nem kell feltétlen mindennek véget vetni.

És így van ez a párkapcsolatokkal is. Mennyi kapcsolat van már a hátunk mögött és ki tudja, miért nem sikerül az egyikkel az, ami a másikkal? Miért fogadunk el valamit az egyik párunkban, ha az előtte lévőknek megbocsátani sem tudtuk? Biztosan kell ehhez néhány pofon az élettől, másoktól. Mégis ... Eljön, amikor nem tudsz harcolni, nem tudsz támadni. Mintha elvesztetted volna az erődet az első pillanattól kezdve. Csak egyet tudsz: ez így van mostantól. Annyi megpróbáltatáson megy keresztül - véleményem szerint - minden párkapcsolat. Nem lehet mindig lelépni, feladni, csak azért, mert nem tökéletes.

A Coaching oktatáson eleve elvetettük a tökéletes (megoldás) keresését.

A megfelelő kérdés mindig az volt: elég jó számomra? És nem kell méricskélni, százalékot számolni. Egy kérdéssel megkapjuk a megdönthetetlen választ. A másik kedvenc kérdésem: számít ez egy év múlva? Ha a válasz nem, akkor lehet visszalépdelni az időben, és minden nemleges válasszal eljutunk a jelen pillanathoz. Kemény szembesülni ezzel a kérdéssel, még kijózanítóbb a válasz. Hiszen, ha azt válaszoljuk, hogy lényegében most sem számít, akkor mi is a problémánk? Ja, hogy nincs is gond :)

* Lehet, hogy lesz nehezebb is, akkor sem cserélném másra *

Pipó Renáta life coach írása

 

 

 

0 Tovább

A coachning és a testbeszéd

A coaching ülések alapvetően egy rendszerezett, kérdezéstechnikán alapuló kommunikációs folyamat mentén zajlanak.

A coach által irányított beszélgetés a feltett kérdések és az azokra adott válaszok témakörei mentén haladnak. A coach feladata értő figyelem alkalmazásával pontosan érteni, - megérteni – az ügyfél által elmondottakat.

A folyamat sikere nagyban függ az ügyfél együttműködésétől, mindenkori nyitott kommunikációjától.

Ezzel együtt az ülések alkalmával (többnyire a folyamat elején) olyan helyzetek is adódhatnak, mikor az ügyfél  verbális válaszai  nincsenek összhangban az azt kísérő nonverbális közlésekkel.

Ilyen esetekben rendkívül fontos, hogy a coach észlelje a verbális és nonverbális közlések közötti ellentmondásokat, és időben megtegye a megfelelő lépéseket az adott válaszok pontosítására.

Bizonyos helyzetekben érdemes egyértelműen tisztázni, hogy esetleg olyan területet érintettünk-e, melyről a coachee nem kíván beszélni.

Ilyen esetekben a coach természetesen tiszteletben tartja az ügyfél akaratát és amennyiben ennek figyelembe vétele mellett a folyamat folytatható, más irányú megközelítést alkalmaz a továbbiak során.

Az általánosan elfogadott arány szerint kommunikációnk 30-35%-ban áll verbális közlésekből, és 65-70%-ot tesz ki a nonverbális közlések aránya.

Az említett arányok ismeretében a coach számára rendkívül lényeges odafigyelni az ügyfél metakommunikációjára, ezen belül testbeszédére is.

Egyik leggyakrabban alkalmazott gesztusunk a mellkasunk előtt összefont kar, mely védekező, elhatárolódó negatív viselkedést fejez ki.

Gyakran megfigyelhető ez a gesztus olyan esetekben például, ha valaki idegenek közé kerül, vagy másokkak együtt szűk-, zárt térben tartózkodik, esetleg sorban áll. Ezzel a jelzéssel a kívülállók tudtára adjuk, hogy védősorompót emeltünk magunk és a minket körülvevők közé.

Az összefontkar gesztust érintő egyik vizsgálat során két diákcsoportot ültettek be egy-egy előadásra.

Az egyik csoport résztvevőit arra kérték, hogy üljenek az előadás ideje alatt fesztelenül, karjukat, lábukat ne tegyék keresztbe.

A másik csoport az ellenkező feladatot kapta és keresztbe font karral kellett az előadást végighallgatniuk.

Az átadott tudásanyag visszakérdezésének eredményei szerint az összefontkarú diákok 38 százalékkal kevesebbet sajátítottak el a közölt anyagból, mint a fesztelenül ülő társaik.

 

Különböző tudásszint mérő vizsgálatok eredményei szerint, amikor a hallgató összefonja a karját, nemcsak kevésbé figyel az elhangzottakra, hanem az előadóról is negatívabb véleményt alkot.

Utóbbiak  nem csak a coaching alkalmmazásában, hanem több más területen is – tárgyalástechnika, értékesítés – nagy jelentőséggel bírnak.

Fontos tudatában lenni annak, hogy a nonverbális közlés jelentése nem csak a közlő-, hanem a befogadó személyre is vonatkozik.

Egy beszélgetés alkalmával érezhetjük magunkat kényelmesen összefont karral, viszont a másik fél negatívan fogja értékelni eme gesztusunkat.

Tapasztalt prezenterek tisztában vannak azzal, ha az előadásukon résztvevő közönség tagjai ezzel a jelzéssel élnek, akkor szükség van egy „jégtörő” eszköz bevetésére, mely befogadóbbá teszi a hallgatóságot.

Amíg az összefontkarok gesztusa megmarad, addig a negatív magatartás is folytatódik.

Allan Pease Tetbeszéd című könyvében hatásos „jégtörő” eszközöket ismertet a személyes beszélgetések alkalmával történt összefontkar gesztus és annak negatív velejárójuk megszüntetésére:

A könyvben leírtak szerint ilyen esetekben célszerű  tollat, könyvet vagy valami más tárgyat adni a másik félnek, mivel ezzel más testhelyzetet kell felvennie azzal, hogy az átnyújtott  tárgyat átvehesse. Az elhatárolódó testhelyzet megszűnésével az azt kísérő negatív hozzáállás is véget ér.

Amennyiben az előzőekben leírt elhatárolódó, negatív nonverbális közlések megszűntek, jó eséllyel folytathatjuk a kommunikációt.  Természetesen ezek után is folyamatosan figyelemmel kísérve a szóban- és a metakommunikációval közölt információk összhangját, illetve esetleges további ellentmondását.

 

Gáspár Sándor

Business Coach

 

Felhasznált irodalom: Allan Pease - Testbeszéd

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (216),coach (208),szakirodalom (38),célkitűzés (28),motiváció (28),önismeret (26),life coaching (22),technikák (21),kreativitás (14),proaktivitás (14),változás (14),boldogság (14),vezetés (14),stresszkezelés (11),business coaching (10),önbecsülés (9),karrier (9),önbizalom (9),időbeosztás (8),siker (8),átkeretezés (7),párkapcsolat (7),tudatosság (7),együttműködés (7),értékesítés (6),pozitív pszichológia (6),interjú (5),felelősség (5),tánc (5),nők helyzete (5),kommunikáció (4),fogyás (4),reziliencia (4),férfiak helyzete (4),elismerés (4),asszertivitás (4),elégedettség (4),értő figyelem (4),oktatás (4),kérdezéstechnika (4),túra coaching (4),pszichológia (4),bátorság (3),stressz (3),mese (3),kultúra (3),Itt és Most (3),szabadság (3),testbeszéd (3),reframing (3),irányítás (2),rugalmasság (2),kritika (2),Martin Wehrle (2),bizalom (2),játék (2),megismerés (2),szinergia (2),önérvényesítés (2),Edward de Bono (2),életciklus (2),csend (2),álom (2),pénz (2),mozgás (2),ROI (2),egyensúly (2),életmód (2),multi (2),tanácsadás (2),iskola (2),művészetterápia (2),érzelmi intelligencia (2),érzékenység (2),vállalat (2),tervezés (2),ítélkezés (2),alkalmazkodás (2),tranzakcióanalízis (2),praxis (2),Appreciative Inquiry (1),őszinteség (1),optimizmus (1),edzés (1),akaraterő (1),vállalat (1),szeretet (1),sport (1),SMART (1),szokás (1),munka (1),szuperérzékenység (1),anyaszerep (1),társaság (1),MBO (1),depresszió (1),intelligencia (1),erősség (1),teljesség (1),gyerek (1),szervezetfejlesztés (1),érzékenyítés (1),munkahely (1),TA (1),helyzetfüggő vezetés (1),szülő (1),flow (1),érzelmek (1),család (1),caoaching (1),jövő (1),bántalmazás (1),a coaching hatása (1),tanulás (1),akarat (1),én-erő (1),átirányítás (1),kamasz-szülő (1),coachcoaching (1),fogadalmak (1),megbocsátás (1),y generáció (1),divat (1),önzetlenség (1),nagylelkűség (1),áramlás (1),önállóság (1),függetlenség (1),ügyfél (1),karizma (1),játszmák (1),Gordon (1),megértés (1),belső logika (1),egyenjogúság (1),tréning (1),empátia (1),irigység (1),ügyfélszerzés (1),fluencia (1),önértékelés (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),fair play (1),méltányosság (1),introvertált (1),etika (1),delegálás (1),metafora (1),önkéntesség (1),orvos (1),edző (1),hős (1),dicséret (1),beteg (1),tárgyalástechnika (1),személyiség (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),interkulturális (1),életvezetés (1),kifogás (1),fejlesztés (1),böjt (1),élet (1),cselekvés (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),életszerepek (1),Szentgyörgyi Romeo (1),Kiyosaki (1),FISH! (1),Fontos és Sürgős (1)

Feedek