Proaktív coaching

A reggeli kávém sósra sikerült. Szerencsére meleg volt annyira, hogy nem döntöttem magamba, így nem is nyeltem le. Áldottam magam érte. Meg a kis kotyogóst is, hogy van még egy adagja. Boldogan töltöttem ki, ezúttal kissé több tejjel, hogy a hőmérséklete is optimálisabb legyen. Legnagyobb megdöbbenésemre, az is sós volt! Félálomban pontosan ugyanazt a folyamatot csináltam meg kétszer, és nem értettem, hogy miért ugyanaz a végeredmény.

Többnyire ébren is ezt csináljuk. Nekifutunk ugyanannak a dolognak vagy problémának pontosan ugyanúgy, mint korábban, és csodálkozunk, hogy nem működik. Jogos az érzés, hogy de hát én fektettem bele energiát, megpróbáltam, kérem szépen a jutalmamat! Sokszor csak eddig jutunk el. Esetleg újra megpróbáljuk (persze ugyanúgy), és még nagyobb a nem értés. Aztán mossuk kezeinket és feladjuk. Mi vagyunk az áldozatok, akik mindent megtettek, de hát sajnos ez van. Nekünk ez jutott. Így jártunk. Okoljuk a másikat, a sorsot, az Istent, a karmát, a világot, vagy bármit, bárkit, akik nem mi vagyunk. Vagy szerencsétlennek tituláljuk magunkat, és az önbántást választjuk önsajnálattal keverve. Nekem ez nem megy, alkalmatlan vagyok, béna vagyok, hogy cifrább szóval ne éljek. És mivel mindez vagyok, nem is kell semmit se csinálnom, hiszen hiábavaló. Na, bumm. Meg is van a mentségem.

De mi mást tehetnénk? Az első és legfontosabb, hogy tudatosítsuk, hogy ami történt, az ennek a folyamatnak az eredménye. Annak, amit és ahogyan csináltunk. Tehát részei még jók lehetnek, a szándék, az első lépések, vagy az utolsó. Csak így egyben nem oké. Nevezzük ezt analízisnek.

Szétcsavartam, vizet bele, aztán kávét, fel a tűzhelyre, lefőtt, csésze, kanál, cukor, tej. Miért sós??? Hiszen ugyanúgy készítettem, mint máskor! És el is jutottunk a következő lépésig, egy fontos kérdésig, amit érdemes feltenni magunknak:Tényleg? Biztos? Nem, sokszor nem biztos. Csak nagyon lassan esett le, hogy jelen esetben mi történt. Felcserélődött az egyébként pontosan ugyanolyan tartó, a cukor helyére valahogy a só került. Analízis, megkérdőjelezés pipa.

Újabb kérdés következik: Hogyan csinálhatom még? Így szoktam! És? Ahogy Rusznák Tamás mondta - aki egyike azoknak, akiktől a coachingot tanultam – SZOKHATOM MÁSKÉPP. Én nagyon megkedveltem ezt a kifejezést, mert kellően idétlen és bolondos ahhoz, hogy nálam bemenjen. És azért, mert nem azt mondja, hogy kell, hanem azt, hogy szabad. Dönthetek így, de nem muszáj. Viszont lehet. ☺️ Innen jött a blogom címe is, ezért lett lehetigyis.blog.hu. A fenti példánál maradva, mielőtt beleteszem, leellenőrizhetem, hogy valóban a cukor van –e a helyén. Vagy kereshetek neki másik polcot, távolabbit a sótól. Vagy áttehetem egy olyan edénybe, ami nem összekeverhető. A lényeg, hogy ha más eredményre vágyom, ha nem szeretném, hogy ugyanaz történjen, akkor mást kell csinálnom, mint eddig.

Persze a sós kávés eset nem fajsúlyos történés. De így működünk mindenben. Ugyanazokat a lépéseket ismételgetjük egy cél elérésének érdekében. Ugyanúgy akarunk átvinni valamit a főnökön. Ugyanúgy reagálunk, amikor a gyerekünk rossz jegyet kap, vagy kupis a szobája, és természetesen ő ugyanazt csinálja erre, amit szokott. Ugyanazt mondjuk el századjára is egy a párunkkal való vitában, és nem értjük, hogy miért nem fogja már fel, és miért nem csinálja végre úgy, ahogy szeretnénk. Ugyanúgy zajlik minden Karácsony, ugyanúgy elmegyünk az anyóshoz, ugyanúgy gyomoridegünk van végig, és ugyanúgy folyik a könnyünk a hazafelé úton, de ugyanúgy elmegyünk idén is, mert így szoktuk.

Apróbb jelentőségű dolgoknál könnyebb észrevenni ezt a fajta működésünket, és könnyebb javítani is. Érdemes, mert rutinná válhat. Nagyobbaknál nehezebb, nem jön a felismerés. Ha jön is, fogalmunk sincs, hogy hogyan lehetne nem így. Ilyenkor érdemes segítséget kérni. Mert ott van még az is, hogy amilyen gondolkodással létrehoztunk egy problémát, ugyanazzal a gondolkodással nem tudjuk megoldani. Hiszen a logikánk marad, természetes, hogy ugyanarra jutunk újra és újra. Nehéz rálátni reálisan, kívülről. Például ilyenkor segíthet egy coach. Eltávolít, kiemel, és végre látok. Másképpen. Ennek hatásaként a másfajta megoldás is bekúszik végre az agyamba. És mit ad Isten, más lesz a végeredmény is. Sokszor az áhított. De mindenképpen egy új, egy jobb. Szokhatjuk másképp. Változtatásra fel! J

Czirják Csilla színész, Life, - és Business coach írása

http://lehetigyis.blog.hu/

Ez a tipikus kérdés fel szokott dühíteni? Belegondoltál már, hogy miért?

Két eset lehetséges:

1. Ha egy hozzád közel álló ember reagál így, pedig olyan dolgokra kérdezel rá, ami téged is nagyban érint. Itt teljesen érthető, hogy nem esik jól, és tudni szeretnéd, amire rákérdeztél, hiszen ez a te életedet is befolyásolhatja.

1. Ami érdekesebb eset, ha egy tőled távolabb álló ember mondja, például munkatárs, barát vagy barátnő ismerőse, egy teljesen idegen ember.

Utóbbi esetben miért érzed, hogy ez számodra sértő? Vagytok olyan viszonyban, hogy bármire rákérdezhetsz? Helyén való volt a kérdés?

Gondold magad az ő helyébe! Te szereted, ha mások mindent tudnak rólad vagy nagyon magánjellegű dologról akar többet tudni az illető? Meg akarod osztani az információt magadról minden esetben, hogy utána kéretlen tanácsokat, véleményeket hallgass, olyan emberektől, akik nem jártasak a témában, vagy nem ismernek téged?

Mindenkinek joga van a magánéletéhez, ami csakis kizárólag rá tartozik. Ha meg akarják veled osztani, meg fogják kérdezés nélkül is. Ha nem, akkor nem is tartozik rád, kár megsértődni. Maximum a megfogalmazás hathat nyersen.

De miért érzik sokan, hogy mindenkinek az életébe bele kell látniuk, mindent szükséges tudniuk?

Mindig is voltak, és lesznek is túl kíváncsi emberek természetükből adódóan, akik mindenki dolgába bele akarják ütni az orrukat. Tudnod kell kezelni őket, annyit ossz meg velük, amennyit szükségesnek érzel, ami rájuk tartozik. Ezt nagyon jó lehet kezelni udvarias módon is.Gondolj csak a túl kíváncsi szomszédokra vagy kollégákra! J

A másik ok a facebook, és minden fajta közösségi oldal berobbanásával kezdődhetett, ami után sokak élete egy nyilvános kirakat lett, egy „emberi akvárium”. Persze nem meglepő eredmény, ha valaki túl sok mindent megoszt a nagyvilággal, akkor kéretlen tanácsok, sajnálkozások, beszólások, vélemények tömkelegét fogja kapni. Miért csodálkoznak utána, ha nem mindenkinek tetszik, amit lát? Miért akar egyáltalán mindenkinek tetszeni? Van olyan ember a világon, aki mindenki más ízlésének megfelelne? Persze, hogy nincs.

Rengeteg ember azért akar sok mindent közvetíteni az életéről, mert teljesen bizonytalan önmagával szemben, érdekli, hogy látják mások, mert önmagáról nincs letisztult képe, görbe tükröt tart maga elé, vagy semmilyet, nem tudja, milyen irányba induljon el. És ezen a ponton sokan csapdába esnek. Mert mindenkinek nem tetszhet, amit látnak abban a pillanatban. Valakinek a piros a kedvenc színe valakinek a kék, valaki vegetáriánus, más meg húsevő. Nem vagyunk egyformák, és nem is leszünk soha. Elindul a huzavona, kinek a véleménye számít, kire hallgasson bizonyos dolgokban.

Ez a játék addig nem ér véget, amíg nem teszel rendet a fejedben. Tudd, mit akarsz, mit kell tenned, hogy elérd, és ne próbálj megfelelni másoknak, csakis saját magadnak. A te életedet neked kell élni, mások nem fogják megoldani a problémáidat. Ne hárítsd másra felelősséget saját életeddel kapcsolatban, és pláne ne add át az irányítást saját döntéseiddel kapcsolatban!

Persze az ember természetéből adódóan figyelmet akar, hogy valaki meghallgassa, támogassa. De a facebook-os figyelem, nem minőségi figyelem, nem értő hallgatása senkinek.

Ha támogatásra, értő figyelemre vágysz, ne a közösségi oldalak zavaros vízében keresd, hanem találd meg a megfelelő személyeket!

Első lépés a helyes önismeret

„Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését.

Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal jár. Az önismereti folyamatot jó esetben önelfogadás követi.” (Wikipédia)

Kik segíthetnek az önismeretben?

Főleg a szűk környezeted, akikben feltétel nélkül megbízol, és tudod, hogy kérdésedre- milyen ember vagy valójában- őszintén fognak válaszolni, lehetőleg minél objektívebben. Itt szükség van részedről, egy erős önkritikára, elfogadásra, hogy ezeket a dolgokat, védekezés, magyarázkodás nélkül végighallgasd. Részükről pedig arra, hogy tényleg az igazat mondják, nem tartva attól, hogy téged megbántanak, mert megbeszéltétek, hogy ez segíti kellőképpen személyes fejlődésed. Az elhangzottakat érdemes példákkal alátámasztani.

 A hallott információkat dolgozd fel és emészd meg, hogy le tudd szűrni a konzekvenciát, miben szükséges változnod a célod eléréséhez, milyen emberré akarsz válni!

Emellett önismeretet egyedül is érdemes gyakorolni. Figyeld meg magad különböző helyzetekben, hogy viselkedsz, hogyan reagálsz bizonyos dolgokra, egy hirtelen bekövetkező eseményre vagy feladatokra. Mik a határaid, miben vagy jó és rossz? Jegyzetelj miket vettél észre, ezután fogalmazd meg, miben akarsz változni. Túl sokat káromkodsz, hamar kapod fel a vizet, túl gyorsan ítélkezel mások felett? Mit tehetsz a változásért? A folyamat lassú és hosszadalmas, kis lépésekből áll, de garantáltan megéri az eredmény.

Emellett rengeteg online önismereti tesztet is kitölthetsz az interneten, hivatalos oldalakon, amit ha lelkiismeretesen megteszel, jobban tisztábban leszel önmagaddal.  

Kinek a véleményét érdemes meghallgatni, kitől jön jól a segítség?

Ha tanácsot, véleményt szeretnél kapni, fontos kérdés, hogy kitől. Mindenképp attól, akinek sikerei vannak az adott területen, aki szakértő a témában. Persze vannak, akikre felnézel, akiket szeretsz, de ez nem jelenti azt, hogy az ő tudása mérvadó az érintett területen. Kezeld helyén az érzelmeket ezekben az esetekben, mert közel sem biztos, hogy a szülők, barátok szava hiteles lesz.

Hány embert hallasz BKV-s járműveken, utcán, kocsmában tanácsot adni olyan dolgokról, amiben nem jártas? Ha hitelt adsz minden ember szavának, egy idő után csak vakarod a fejed, hogy merre tovább, miután még legalább 3-4 delikvens adott neked ugyanilyen „szakértelemmel” ellentmondásos információkat. Tedd magad függetlenné a hozzá nem értők véleményétől!

Ne engedd, hogy más döntse el, neked mi jár az életben, mihez értesz, és mit szeretsz csinálni. Hallgass a belső hangra, légy önmagad és úgy tiszteld mások életét, ahogy a sajátodat!

            Simon István, Life Coach

Dietetikusként gyakran keresnek meg emberek azzal a problémával, hogy szeretnének lefogyni. Ha csak a dietetikai oldalát nézném a dolognak, akkor máris megmondhatnám az egyszerű (-nek tűnő) megoldást: energiaszegény étrend + rendszeres fizikai aktivitás. Azonban mióta elvégeztem a life coach képzést egészen másként tekintek erre a helyzetre.

Nemrég elhatároztam, hogy felrajzolom az elhízás problémafáját, hisz ebből majd el tudom készíteni a megfelelő célfát. Persze minden eset más és más, de gondoltam, valami általános képet fel lehetne vázolni. Nos, rá kellett jönnöm, ez sokkal összetettebb kérdés, mint gondoltam.

Első körben az elhízást helyeztem el a fa törzsénél, vagyis ezt tekintettem központi problémának. Az okok közé felsoroltam például a túlevést, a rendszertelen étkezést és a mozgásszegény életmódot. Részproblémának vettem az inzulinrezisztenciát (az az állapot, amikor a szervezet ellenállóvá válik az inzulin hatásával szemben), és következményként az elhízással összefüggő betegségeket (pl. magas vérnyomás, ízületi fájdalmak, cukorbetegség), valamint az önértékelési zavarokat.

Aztán elbizonytalanodtam. Biztos, hogy az elhízás itt a központi probléma? Tudományos szempontból könnyen megkérdőjelezhető ez a struktúra. Vehetnénk például központi problémának az inulinrezisztenciát is, hisz sok esetben az áll a túlsúly kialakulása mögött. Ez esetben lehet, hogy az ok nem is életmód eredetű, hanem hormonális jellegű.

Ha az egyén szempontjából nézzük a helyzetet, szintén nagyon sokféle fát felrajzolhatunk. Lehetséges például, hogy valakinek nagyon stresszes az élete, és a feszültséget evéssel próbálja csökkenteni. Ez esetben okként szerepelhetnek a munkahelyi nehézségek, a rossz időbeosztás, valamint a párkapcsolati és családi konfliktusok. Mindezek hozzájárulnak a központi problémához, ami a túl stresszes élet. Ennek pedig következménye lehet a túlevés, ami elhízáshoz vezethet. Itt tehát az elhízás nem központi probléma, hanem következmény.

Egy másik eset lehet, amikor a központi probléma az önellátási képesség csökkenése. Főleg idős korban fordul elő, hogy az elhízás miatt olyan mozgásszervi betegségek alakulnak ki, melyek a korral járó kisebb teherbíráshoz hozzáadódva jelentősen beszűkíthetik az egyén önellátásra való képességét. Ennek következtében az illető másokra lesz utalva, nem képes egyedül közlekedni, ügyeket intézni vagy bevásárolni. Ez esetben tehát az elhízás a fa egyik gyökerét alkotja, vagyis okként szerepel.

Természetesen még ezeknél az eseteknél is több problémafa változatot lehetne felrajzolni, de a következtetés levonható: nem lehet általánosítani. Minden eset más és más. Attól még, hogy felületesen ismerünk egy problémát, nem biztos, hogy helyesen értékeljük az elemeit. A problémafa eszköze rendkívül hasznos, de helyesen egyedül az érintett személy tudja felrajzolni, mi csak segíthetünk neki, hogy több nézőpontból is meg tudja vizsgálni a helyzetét. Ha pedig van egy jó problémafánk, már nem lesz nehéz kidolgozni egy megfelelő célfát is, ami nagyban hozzájárulhat az ügyfél személyes fejlődéséhez.

Pődör-Novák Réka life coach írása

https://podornovakreka.hu/

Életünk során mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy nagy teljesítményű állapotra kapcsolva oldottunk meg egy bizonyos szituációt. Ilyen esetben minden más felülíródik és csak egyetlen dologra koncentrálunk. Sokszor találkozhatunk a „nem gondolkodtam, csak cselekedtem” mondattal. Ugyanis a fókusz ilyenkor egyetlen kitüntetett pontra esik, nincs olyan külső körülmény ami kizökkentene ebből, szinte ösztönösen cselekszünk, és tesszük meg a szükséges lépéseket. Olyan aktív tudatállapotba kerülhetünk, hogy sokszor magunk is meglepődünk teljesítményünkön.

Sikerrel zárva a feladatot, nagy örömmel tudatosul az  „igen, én meg tudtam csinálni, képes vagyok rá” érzése, mely büszkeséggel és magabiztossággal tölt el. Agyunk teljesen más tudatszinten működünk ilyenkor az alapállapothoz képest. Ezen a szinten motiváltak vagyunk egy pontosan meghatározott cél érdekében. Azonban a  motiváltsági szint sokszor változik, ingadozhat, legrosszabb esetben meg is szűnhet, ami akár teljes burn out-hoz vezethet. Miért van az, hogy nagy célokról álmodozunk, minden vágyunk, hogy elérjük azt, de mégsem teszünk érte eleget, vagy semmit?

Ahhoz, hogy valamiben motivált legyél, elengedhetetlen a megfelelő cél, azonban mindehhez kellő önbizalommal is rendelkezni kell, mert ha belső monológod negatív, akkor az előbbi két tényező semmit nem ér. Az egyikből következik a másik! Hiszem, hogy minden ember olyan céllal születik erre a világra, hogy élete során felfedezze és kihasználja a benne lévő lehetőségeket. Nincs két egyforma ember, éppen ezért van mód arra, hogy kitűnj a többiek közül, hiszen mindenki másban jó. Azonban olyan világban élünk, melyben számos eszközzel irányítják figyelmünket/ tudatunkat, így elmegyünk saját tehetségünk mellett.  

Kényszert érzünk a megfelelésre, rajtunk a társadalmi nyomás és percről percre médiakommunikációs eszközökkel terelgetnek minket egy idegenek által meghatározott irányba. Szinte akaratlanul adjuk át életünk irányítását mások kezébe. A tudatos ember az, aki ennek ellen áll, vissza veszi az irányítást, kellő önbizalommal és megfelelő célokkal a motivációja végigkíséri ezen az úton és jut el az általa meghatározott helyre és válik sikeres, boldog és független emberré. Meg kell tanulnod szűrni az információkat. Tedd fel magadnak a kérdést: ez hasznos számomra, vagy „butít és nyomorba dönt”?

Sokan éreznek egy folyamatos belső feszültséget magukban, ami arra enged következtetni, hogy nem azt csinálják amit belső lényük diktálna. Ez zavart kelt a tudatban és önértékelési problémákhoz vezet. Egy ember mindig abban lesz a legjobb és legmotiváltabb, amire valójában született. A tehetség mindig megmutatkozik, de kell hogy erre nyitott legyél (önmagunk megismerésére) és ne hagyd, hogy bármi külső körülmény elvonja a figyelmed.

Ne add át életed kulcsát senki másnak, Te irányíts és hajtson az a tény, hogy „bennem is ott van az a plusz”. Ha életed jelenleg egy „nem tehetem meg” szakaszban van, akkor is elkezdhetsz várat építeni. A felesleges irányító impulzusokat zárd ki, és figyelmed egy jól meghatározott cél irányába állítsd. Írd össze, hogy miért érdemes elérned a kitűzött célt. Mit nyersz vele, ha teljesíted? Minden amit leírsz, motiválni fog! Ezzel elkezdheted előkészíteni a terepet és a téglákat szépen gondosan egymásra építeni, hogy elérd mindazt, amit elterveztél és átlépj saját világodba.

A motiváció szinten tatásához nagyon jó eszköz a napi szintű megerősítés. Minden reggel ébredés után, mikor még olyan tekintetben friss az agy, hogy nem ömlik ránk a rengeteg feladat és információ, szánj 5 percet a célodhoz vezető út átgondolására és leírására! Nap közben, ha úgy érezed, hogy valami elterelte a figyelmed, vedd elő a reggel leírtakat, olvasd át, és képzeld el, hogy milyen büszke leszel saját magadra, ha elérted azt a célt.

Érdemes legyen minden reggel felkelned, töltsd meg értékkel napjaidat és este lefekvéskor gondold át a napod, mi volt jó, min kellene esetleg javítani, holnap hogyan tovább. Soha ne aludj el bűntudattal. Ilyenkor vizsgáld meg a helyzetet több oldalról. Mit tehettem volna másképp? Ha most lennék abban a helyzetben, akkor most mit tennék? Legközelebb hogyan fogok viselkedni? Gondolatban válaszd ki a legjobb megoldást, pörgesd le ennek megfelelően a szituációt és legközelebb ilyen esetben, már fogod tudni, hogy mit kell tenned.

Bármi is legyen a célod a legapróbb dologtól a legnagyobbig, mindig az lebegjen a szemed előtt, hogy miért csinálod. Ilyen esetben nincs olyan körülmény ami lenullázná energiaszintedet. Szelektálj az információk között, valamint tanulj meg különbséget tenni a tények és vélemények között. A vélemények nagy terelők, tényekre alapozz!

Légy szabad ember = Te irányíts!

Homonnai Henrietta

Manapság egyre többször találkozni konkrét célcsoportokra specializálódott coachokkal.

Én az édesanyákkal, szűkebben véve a kisgyermekes anyukákkal foglalkozom.

A coaching praxisom háttere a gyerekzsivaj blog, ami a Facebookon másfél év alatt több mint négyezer követőt ért el.

Magam is háromgyermekes édesanya vagyok, a saját tapasztalataim alapján, valamint a gyerekzsivaj közösségéből érkező kérdések, visszajelzések által, az anyai lét mindennapos kihívásait és vívódásait látva kezdtem el foglalkozni az anyacoachinggal, hogy ne csak gyakorló anyaként, hanem szakemberként is tudjak segíteni gyerekzsivajos anyatársaimon.

Az anyacoaching, egy szenzitív „műfaj”, hiszen amíg a munkánkat letehetjük, amikor a munkaidőnk véget ér, az anyaságot nem kapcsolhatjuk ki tetszésünk szerint, nem lehet csak úgy hátat fordítani és megszökni a problémák elől. Munkahelyet válthat az ember, de gyereket, családot....? Ugye?

Nincsenek hétvégék, nincsenek szünnapok. Ha valaki anya, akkor állandóan anya. És emellett persze szeretne  jó társ, gondos háziasszony, megértő barátnő, megbízható munkaerő is maradni és vágyik arra, hogy néha lehessen pusztán önmaga a saját igényei és kedve szerint.

Kisgyermekes édesanyákat coacholni igazi kihívás, hiszen még az életszerepek közt sokszor elveszve, gyakran súlyos időzavarral küzdve és fáradtan sem szívesen ismeri be azt valaki (sem magának, a külvilágnak meg pláne nem), hogy nem tud helytállni élete talán legfontosabb, leginkább vágyott szerepében: édesanyaként.

De én szeretem a kihívásokat és hiszek az anyacoachingban!

Ezért törekszem arra, hogy minél több édesanyához eljusson például az az üzenet, hogy egy nehézség, elakadás felismerésének nem feltétlenül a tagadást, a fej homokba dugását kell maga után vonnia, hanem igenis van lehetőség segítséget kérni és igénybe venni, teszem azt egy anyacoachtól!

Hogy miben is tud segíteni egy anyacoach?

Bármely, a life coachingban ismert problémakör természetszerűleg felmerülhet egy édesanyánál is, de megjelennek speciálisan a várandóssággal a szüléssel, gyermekneveléssel, magával az anyaszereppel kapcsolatos elakadások, problémák is.

A teljesség igény enélkül ilyen területek pl.

• nehéz élethelyzetek megoldása,
• konfliktusok feloldása,
• elakadások feloldása,
• problémamegoldás javítása,
• változásokhoz való sikeres alkalmazkodás,
• veszteségek kezelése,
• az életszerepek közötti egyensúly megtalálása (anya, társ, önmaga),
• önértékelés javítása,
• stresszkezelés,
• békés önérvényesítés fejlesztése,
• hatékony időgazdálkodás kialakítása,
• párkapcsolat javítása,
• egyéb társas kapcsolatok javítása,
• szülés utáni énkép és testkép elfogadása

Jelenleg egyéni konzultáción és csoportos coachinggal segítem az édesanyákat, valamint havi rendszerességgel ingyenes coaching támogatású anyaklubot tartok a gyerekzsivaj közösségéből érkező édesanyáknak.

Az anyaklub egy félig strukturált, irányított beszélgetés, hiszen egy meghatározott témakört járunk körbe megosztva egymással a gyakorlatban bevált egyéni megoldásokat is, mely inspirálólag hat a csoportban résztvevő többi édesanyára is.

A legutóbbi anyaklubon a témánk a „Hatékony időgazdálkodás kisgyermek mellett: Lehetetlen vagy csak szervezés kérdése? - címet kapta.

Most a találkozó tapasztalatait osztom meg néhány gondolatban.

• Anyaklubozni gyerekekkel is lehet, hiszen két anyuka elhozta babáját is az összejövetelre. A gyermek tehát nem lehet kifogás, ha egy édesanya szeretne kimozdulni.
• Az egyik anyuka Pilisvörösvárról érkezett (az anyaklub a XI-XII. kerület határán van). Ezért ahogy a gyerkőc, úgy a távolság sem lehet kifogás, hogy egy édesanya elmenjen valahova, pusztán a maga örömére, a saját kedvére, ha valami érdekli vagy valami fontos a számára! És egy újabb időzsonglőrködési megoldás: kellemest a hasznossal: anyaklub és hivatalos ügyek intézése jól megfér egymással egy és ugyanazon napon.
• Már a beszélgetés elején gyakorlatilag a bemutatkozásoknál elhangzott egy nagyon lényeges kulcsmondat az egyik résztvevő szájából: “úgy érzem, ha én jól vagyok, akkor az időgazdálkodás is jobban megy”.
• Ez egy nagyon fontos gondolat és ez az, amire az általam képviselt anyacoaching szellemisége is épül: ha anya rendben van (itt és ebben az értelemben leginkább lelkileg), akkor a család is rendben van!
• Egy másik érdekes felvetés (és ez már egyéni konzultáción is visszaköszönt), hogy időgazdálkodási problémát jelenthet bizony az is, ha nem az az alaphelyzet, mint a legtöbb családnál, hogy anyuka egyedül van otthon a kicsivel egész nap, hanem pont az okoz gondot, hogy nincs egyedül. Az otthonról dolgozó férj sokszor “akadályozza” anyukát, hogy saját ütemében végezze a napi teendőit. Így egy kicsit helyére kell tenni a dolgokat, hogy a férj folyamatos jelenléte mellett is tudja tartani az anyuka a saját maga számára kényelmes menetrendet. Ehhez természetesen nyílt és egyértelmű kommunikációra van szükség az érintettek között, de ahogy az anyaklubban is elhangzott, megfelelő hozzáállással kezelhető az ilyen helyzet is.
• Az is hasznos tapasztalat, hogy bizony nem kell mindent a gyermek alvásidejére időzíteni, végigporszívózni a lakást ugyebár biztos nem tud az ember alvó csecsemő mellett. Itt elő is jött a hordozók dicsérete -főzni, mosogatni, porszívózni szuperul lehet pl. háton hordozott apróságokkal.
• Akik pedig egyedül vannak otthon, felismerik az időbeosztás feletti döntés szabadságát. Egy otthon lévő anya a maga ura, a maga főnöke. Ő dönti el, hogy mit mikor csinál ismerve kisgyermeke napirendjét, hogy a kicsi mikor alszik, mit tud csak az alvásidejében elvégezni és mit akkor is, ha épp ébren van a baba, mellette, esetleg nagyobbacska korban már vele együtt. Ez vonatkozik főzésre, takarításra egyaránt.
• A napirend kapcsán szóba került, hogy bár jó mankó a mindennapokhoz, görcsösen ragaszkodni hozzá nem szabad és nem is kell. Első gyermekes anyukaként talán hajlamosabbak vagyunk jobban rágörcsölni bizonyos dolgokra, de ahogy az egyik résztvevőnk mesélte, Ő “teljesen lazának” érezte magát már az első csöppség megszületésekor is, ezt még a nagyszülők is megjegyezték.
• A gyerekekkel közös reggeli készülődés, oviba indulás kapcsán jól működő gyakorlat az, ha előbb a kötelező körökön esünk túl, úgy mint öltözés, reggeli és ha marad még idő, akkor játszhatnak indulás előtt a lurkók. Így kivédhető, hogy reggel fél nyolckor még pizsamában párnacsatázzanak bőszen a gyerekek, miközben már pont menni kéne. Ráadásul kiváló motiváció számukra, hogy ha gyorsan felöltöznek és bekapnak pár falatot, akkor még tudnak kicsit játszani indulás előtt. Rajtuk áll….
• Tervezés-szervezés, de hogyan is? Nem árt leírni a programokat, a bevásárolnivalót, a heti menüt stb. Az ember feje nem káptalan, s ugye a napi rohamban képtelenség mindent észben tartani. Hogy ne maradjon le semmi fontos, használjunk listákat, naptárat (kézi vésetű vagy digitális épp úgy megfelel, ki mit szeret!)  

Az időgazdálkodási kihívások lépten-nyomon visszaköszönnek az édesanyákkal történő coaching beszélgetések során is, ezért mind egyénileg, mind csoportban rendkívül hálás téma az anyukák time management-re vonatkozó ismereteinek felmérése, szélesítése és más anyukák bevált gyakorlatainak bemutatása is.

Mert ugyan mindenki keresi a saját egyénre szabott megoldását, de ötleteket azért meríthetünk egymás működő mechanizmusaiból, napi rutinjaiból is!

dr. Domokos Katalin
30/553-0709


e-mail: coaching@gyerekzsivaj.co.hu


http://gyerekzsivaj.co.hu/