A csend, amely megállít– egy utazás margójára  

A csend-amelyben megmutatkozhat igazi valónk, oly ritka manapság. Nyüzsgünk, zizegünk, kattogunk, csevegünk, teszünk-veszünk, aztán ha beköszöntene a csend ideje, még akkor is...

…mert nem tanultunk meg vele bánni….mert nem ismerjük…s amit az ember nem ismer, az idegen és attól fél. Mert megtanultuk az elrejtés művészetét ebben a finoman pókhálózott, szocializált létben. 

A legőszintébb nyelvünk: a testünk. A test mindig igazat mond. Még akkor is, ha a száj mást közvetít. Megtanultuk azt mondani, amit kell, amit illik, amit várnak tőlünk. S közben az az egység élménye veszett el, ami a vágyott boldogságunk kulcsa. Mert a boldog ember az, akiben a gondolat- a szó – és a cselekedet azonos.  

Hihetetlen mennyiségű szakirodalmat, boldogság-projektet zúdítanak ránk manapság, kapkodunk utána s aztán kifacsarva újabb irodalomért nyúlunk. Mert nem változott semmi, mert a világ ugyanúgy rohan és a kidíszített jelenetekből, kifényesített színfalak közül még mindig hiányzik valami. Újra útnak indulunk, mint a szegénylegény, azzal a különbséggel, hogy a mi életünkben nem változik semmi….

amíg rá nem jövünk, hogy megállnunk kell, nem mennünk, amíg nem engedjük meg a nemcselekvést…a csendet…a mozdulatlanságot…a passzivitást…a visszavonulást…addig nem tapasztaljuk meg, hogy a csend a jelen-lét imája, s az változtatja meg a valósághoz fűződő viszonyunkat. Az életet, ami sikerülni akar bennünk is. Egy beszélgetésben ugyanolyan beszédes és értékes a csend. Mindennek megvan a maga ideje, s ha ezt ellopjuk, nem adjuk meg, nem tartjuk tiszteletben, nincs egyensúly.

Egy nyitva hagyott kérdésben, az érdeklődő figyelem csöndjében több erő és világosságlehet, mint az elsietett válasz biztonságában. S igazán csak akkor találkozhatom bárkivel, ha jelen vagyok, ott vagyok vele, benne, érte, általa. Magamtól s elvárásaimtól függetlenül. Ez az összeszedettség állapota…amely a csendben születik.

Az összeszedettség tehát figyelem, érdeklődés, bizalom. Engedem, hogy legyen, hogy jöjjön, hogy hasson, ahogy akar, akkor, amikor akar. S a hozzáállásom alázatos, csendes, se kontrollálni, se kényszeríteni nem akarom.  Nem koncentrálok…megengedek…a koncentrálásban összeszűkülnek a pupillák, akar a test valamit.

Az összeszedettségben a pupillák kitágulnak, mintha csodálkoznék, s a test elernyed, ellazul. A koncentráció az akaraterőn múlik, míg az összeszedettség: a megengedésen. Mennyire tudom megengedni, hogy a jelen hasson rám, úgy, ahogy körülöttem létezik.  S ebben a megengedésben magamnak is meg tudom engedni azt, hogy úgy bontakozzam ki, ahogy a csend, a pillanat, a jelenlegi állapotom kibont, képessé tesz a kibontakozásra. Amikor végre a gondolat- a szó- és a cselekedet egybefonódik kisimítva bennem mindent, ami elmúlt, kisimítva a jelent s a jövőt…. 

Lovász Adrienn írása

0 Tovább

ASSZERTÍVEN A MINDENNAPI ÉLETBEN „A SZAVAK ÉS A TETTEK”

Miután megismertem az asszertivitás elméleti oldalát azt láttam, hogy alapjaiban nem vagyok messze az asszertivitástól, de azért még bőven van fejlesztendő terület a kommunikációmban, így még fontosabb kérdéssé vált, hogy hogyan tudom az eddig megszerzett ismereteket a gyakorlatban is tudatosan alkalmazni.

Kapaszkodókat kerestem olyan szavak, mondatok, és kifejezések formájában, amelyeket mintegy mintát tudok használni az asszertív magatartás elérése érdekében; kutattam az asszertivitás „hogyanját” amely iránytűként szolgál a célom elérésében.

A szavak és mondatok tekintetében a szakirodalomban széles kínálat található, amelyekből igyekeztem kiválasztani néhányat, melyek az asszertivitást tükrözik:

  • Nagy szükségem lenne a segítségedre abban, hogy…
  • Szeretnék több információhoz jutni, de ehhez szükségem lesz az ön segítségére.
  • Te hogy látod ezt? Te mit gondolsz erről?
  • Rosszul esik nekem, hogy ezt mondod. Szomorú vagyok.
  • Mérgesnek látszol, mi rosszat mondtam?
  • Szeretnék segíteni, de sajnos…
  • Megértem, hogy fontos számodra a karriered, de mindenképp szeretném, ha egymásra is fordítanánk időt  legalább egy kirándulás erejéig.
  • Hálás lennék, ha ön…
  • Köszönöm.
  • Kérlek, ha te érsz előbb haza, készíts vacsorát. 

Természetesen nem szabad elfelejteni az asszertivitás előfeltételét! Mint ahogy, azt Az asszertivitásról rövidencímű írásban már leírtam az asszertivitás elengedhetetlen előfeltétele a megfelelő önbizalom és határozottság megléte. Amennyiben ezek hiányoznak akkor, még ha papírról olvassuk is fel ezeket a kifejezéseket, akkor sem lesznek hitelesek és hatásosak, így mindenekelőtt nekünk kell kellő erővel és önbizalommal rendelkezni érdekeink érvényesítéséhez. 

Tapasztalatom szerint amennyiben az önbizalmunk nő, nyitottabban, elfogadóbban közelítünk a másokhoz, és akkor ezek a kifejezések – minden különösebb erőfeszítés nélkül – már maguktól válnak kommunikációnk részévé.

A hogyan kérdésre már nem volt egyszerű válasz. Különböző módszerek leírásával találkoztam, amelyek bár sokban hasonlítottak egymáshoz, de mégis több területes eltéréseket is mutattak, így igyekeztem egy olyan sorvezetőt leírni, amely számomra követhető lépéseket ad.

A módszer, amelyet most bemutatok igazából egy olyan tevékenység lista, amelyen ha
– az egyes pontokat megvizsgálva – végigmegyünk, majd az eredményeket kifejezzük, akkor el is érkezünk a célunkhoz, és asszertívan kommunikálunk.

1., helyzet tisztázása, érzéseid felismerése

Az érzések és érzelmek azok a reakciók, amelyek bennünk keletkeznek egy adott helyzettel kapcsolatban. Nem kérdés, ha jó érzésem van (öröm, elégedettség, büszkeség) egy helyzettel, cselekedettel kapcsolatban, akkor minden a helyén van. Viszont, ha rosszul érezzük magunkat (bánat, düh, szorongás) valamivel kapcsolatban, akkor porszem került a gépezetbe. Ezen a ponton kell dönteni, hogy megosztjuk-e érzéseinket a környezetünkkel, és ha igen, akkor hogyan. 

2., érzelmek egyértelmű és egyenes kifejezése

Asszertív kommunikáció esetén nagyon fontos, hogy a pontosan felismert és meghatározott érzelmeinket mások hibáztatása, és minősítése nélkül fejezzük ki:

felmérgesítettél helyett mérges vagyok

hazudtál nekem helyett becsapva érzem magam

3., igényeid megfogalmazása, másikkal szembeni kérések pontos kifejezése

Az érzelmeink felismerésével más pontosan körvonalazódnak igényeink is, így azokat már könnyebb lesz tömören és világosan megfogalmazni. Pontosan tudni fogjuk, hogy mi az, amit szeretnénk, és mi az amit nem.

4., mások nézeteinek, jogainak meghallgatása

Természetesen, ahogy jogunk van vágyaink eléréséhez, úgy másokat is megillet ez. Nem mehetünk el mások nézetei, jogai mellett még akkor sem, ha nem értünk vele egyet, vagy adott esetben ütközik a sajátjainkkal. Asszertívnek lenni nem egyenlő azzal, hogy mindig minden úgy van, ahogy mi akarjuk.

5., felelősségvállalás 

Ha vállaljuk az érzéseinkért, kommunikációnkért a felelősséget, akkor nem hibáztatunk másokat. A hibáztatással csak az idő és az energia megy el, és addig, amíg másokat hibáztatunk és velük foglalkozunk, addig sajnos nem magunkra koncentrálunk. Ez ilyen egyszerű. 

Nagyon fontos, hogy NE LEGYEN BÜNTUDATUNK, csak azért mert kimondtuk a vágyainkat, vagy mert nemet mondtunk hiszen „NEM vagyunk felelősek a többiek minden vágyának a teljesítéséért”. (Sue Hadfield-Gill Hasson)

Arra a kérdésre, hogy milyen eredményekről tudok beszámolni saját magammal kapcsolatban az asszertivitás tekintetében nem tudok egyszerű válasszal szolgálni. Hol jó, hol még jobb eredményeket érek el, és van olyan is, amikor kevésbé büszkélkedhetek.

Mint ahogy nincs két egyforma napunk, hangulatunk, így az asszertív viselkedést sem lehet, és nem is kell egyformán alkalmazni életünk minden percében, illetve nem is biztos, hogy minden élethelyzetben lehetséges annak használata. 

Ami viszont biztos, hogy mindenképpen törekszek ezen magatartás lehető legtöbb esetben történő alkalmazására, hiszen ahogy Popper Péter mondja:

„Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletességeleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak", ettől ember.”

El kell fogadni, hogy ez sem egyik napról a másikra veszi át a korábbi, kevésbé asszertív magatartás helyét, de kellő türelemmel és kitartással hamar jelentkeznek az eredmények.

Dr. Balogh Ildi

proaktív life coach gyakornok

Forrás:

Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás,Scolar Kiadó, 2012

Rusznák Péter: Asszertív konfliktuskezelés (előadás)

http://elet-gyik.blog.hu/2012/08/21/mi_az_asszertivitas_asszertiv_kommunikacio_asszertiv_viselkedes

https://www.ertekesvagy.hu/asszertiv-kommunikacio/

0 Tovább

AZ ASSZERTIVITÁSRÓL RÖVIDEN

Napjainkban egyre többször találkozunk az asszertív kommunikáció, asszertív magatartás, asszertivitás kifejezésekkel, de számomra igazából nem volt egyértelmű, hogy mit is takarnak ezek a fogalmak, és főleg hogyan lehet ezeket a mindennapi életben alkalmazni.

Mivel azt nagyon hamar érzékeltem, hogy ezek a szavak mindig csak pozitív jellemzőkkel párosulnak, így nem volt kérdés, hogy megéri elmélyülni a témában.

A számunkra fontos szükségletek, érzések kifejezése és érvényre juttatása többféleképpen lehetséges.

  1. ​​​ Agresszív magatartásesetén az érdekek kifejezése mások érdekeinek elutasításával valósul meg, gyakran éles, erős hanggal, vagy akár fenyegetőzéssel kísérve. Az állandó jellemzője mások legyőzése, elnyomása.
  2.  Passzív, alárendelő viselkedésnélmindig lesz egy alárendelt fél, aki feltétel nélkül tesz eleget mások elvárásainak, saját igényei, szükségletei elnyomása árán is.
  3.  A manipulatív kommunikáció, vagy más néven rejtett agresszív kommunikáció esetén bár kimondatlanul maradnak a valódi érzelmek, érzések és vágyak, de azok fontossága és elsőbbrendűsége miatt manipulatív cselekedetekkel, nyílt harc nélkül mindent megtesz a manipulatív fél akarata érvényesítése érdekében.
  4.  Asszertív viselkedésselmások érdekeit is szem előtt tartva nyugodtan, kellő határozottsággal kerülnek kifejezésre az érdekek, a vágyak, szükségletek és igények.

Az asszertivitás egy olyan életforma (magatartás, kommunikáció, önérvényesítési mód), amelyben az erős és egészséges önbizalommal rendelkező személy egyenesen, őszintén, nyíltan és határozottan fejezi ki, és érvényesíti vágyait és szükségleteit (szóban, írásban, mimikával, gesztussal) oly módon, hogy mindeközben semmi esetre se sértsen meg másokat. Fő célja, hogy összhangot teremtsen az érintett felek érdekei között.

Az asszertivitásra való képesség azonban van egy elengedhetetlen előfeltétele, az önbizalom. Az önbizalom, amely akkor van jelen, ha:

  • elhiszem hogy képes vagyok megtenni valamit,
  • ki tudom fejezni vágyaimat,
  • el tudom mondani, hogy mit nem szeretnék,
  • el merem mondani a gondolataimat.

Az asszertív életforma esetén cselekedeteink, viselkedésünk, kommunikációnk az együttműködést tükrözi. A másik felet figyelmesen meghallgatjuk, nézőpontját, véleményét elfogadjuk és nem ellenségnek, hanem olyan együttműködő partnernek tekintjük, akivel együttműködve megtaláljuk a közös nevezőt érdekeink érvényesítésére.

Légy, aki vagy, és mondd ki, amit érzel, mert akiket ez zavar, azok úgysem számítanak, akik számítanak, azokat úgysem zavarja!"

(Dr. Seuss)

Dr. Balogh Ildi

proaktív life coach gyakornok

Forrás:

Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás, Scolar Kiadó, 2012

0 Tovább

Bántalmazó mellett az élet

Manapság sajnos rengeteg szó esik a bántalmazó kapcsolatban élőkről, mégpedig azokról, akik lelkierőszak áldozatai. Nem véletlenül. Egyre elterjedtebbek az ilyen élethelyzetek. 

A lelkileg bántalmazó partner olyan mint a vulkán. Jó Vele fotózkodni, míg ki nem tör!

Legtöbbször naivan esnek bele az emberek és szerelmesen egy ilyen szituációba, és többnyire sok idő elteltével veszik észre, mi történik velük. 

Nagyon szomorú és fájdalmas a felismerés. Ilyenkor a legjobb ha azonnal kilép az ember ebből a kapcsolatból és elmenekül. Ám ez nem könnyű egyáltalán. Sok lehet a félelem, és a józan ész ellenére is akár erősen ragaszkodik a másikhoz. Az embereket jól lehet manipulálni a félelemmel. Ugyanis nem arra fognak emlékezni, mit mondtak neki, hanem arra, hogy mit érzett amikor hallotta. 

A bántalmazó fél célja legtöbbször az időhúzás, a számára kényelmes  és kellemes kapcsolat fenntartása bármi áron. A birtokló személyiség egyik jellemzője, hogy folyamatos nyomást gyakorol, miközben jóindulatúnak próbálja magát feltüntetni. A biztonság érzetét akarja kelteni a másik félben, ami gyorsan át tud fordulni abba a fázisba, hogy életképtelennek minősíti a párját. Folyamatosan lekezeli a másikat, az önbizalmát porba tiporja.  

Igazi rémálomként csak akkor szereti a másik felet, ha az úgy viselkedik, ahogyan a birtokló félnek tetszik. A kapcsolat elején az egekig emeli, hogy kötődjön hozzá, különlegesnek érezze magát..

Az ilyen partnernek a legnagyobb veszélyt a párjuk családja és a barátok jelentik. A külső szemlélő ugyanis elfogulatlanul látja az adott kapcsolatot. Elhangozhat a szájukból elgondolkodtató megjegyzés is.

Ezt elkerülendő, a párját igyekszik minél jobban elszigetelni módszeresen a külvilágtól, és kontroll alatt tartani. Egyfajta függőséget alakít ki, és elhiteti, hogy ez a normális viselkedés. 

Egyáltalán nem mondható normálisnak az a viselkedés, ha a partner nem enged önálló döntést hozni, mindenre megjegyzéseket tesz, a leghétköznapibb dolgokra is. 

Az ilyen ember szótárában ráadásul nem létezik a vélemény kifejezés, amit Ő mond, az az egyetlen járható út. Sokszor észre sem veszi, milyen ember Ő saját maga a valóságban! Aki nárcisztikus személyiségzavarral él, aligha változik meg!

Miért viselkedik így a párjával?  Mert az hagyja, hogy megtehesse vele! Pedig senkinek sem kell az ilyen viselkedést eltűrnie! Az önbecsülésbe bele tartozik az is, hogy ne engedje az ember meg másnak, hogy megalázza. A verbális erőszak újabban elég gyakori jelenség, és egyáltalán nem kell elfogadni, hogy bántalmazó kapcsolatban éljen az ember! 

Ha valaki hagyja magát lerombolni, az soha nem a másik felelőssége, hanem a sajátja.

Mielőtt depresszióval vagy alacsony önbecsüléssel diagnosztizálná bárki magát, győzödjön meg róla, hogy nem csupán egy nárcisztikus emberrel él-e együtt?

Erős tud lenni a késztetés, hogy konfrontatív módon távozzon a kapcsolatból, de ez veszélyes lehet, mivel az agresszív típusú ember bosszúálló, gyűlölködésre hajlamos és nagy árat lehet fizetni, akkor is, ha kulturáltan viselkedve próbál távozni Tőle a másik fél. Ez egy emberi játszma, amelyben a párját függőségben tartja a másik fél, hogy ne lehessen Őt egykönnyen elhagyni. 

Egyik fő ismérvük pedig a visszajárás. Még akkor is visszajárnak, amikor azzal fenyegetőznek, többet nem látja Őt a másik. Visszatérnek, mert nagyon kevesen fogadják el nekik, hogy olyanok, amilyenek!!

A legjobb, ha tartja a távolságot az ilyen emberektől! Ha valaki ilyen emberrel él, jobban teszi, ha egy boldogabb élet reményében segítséget kér a családjától, a barátaitól, szakembertől, megkeresi a támogatói körét, mielőtt leragadna évekre egy olyan kapcsolatban ami lelkileg megnyomoríthatja!

A félelemérzet önmagában nem rossz, hiszen kiváló katalizátor lehet a pozitív változásokhoz. Van esély változtatni. Minden nap! Mivel az életünk limitálva van, ne pazaroljuk el feleslegesen, értelmetlenül eltöltött évekkel.

Tarnóci Ágnes   

life coach

0 Tovább

Miért hat a coaching?

Amikor azt tervezgettem, hogy jó lenne megtanulni a coach szakmát, sokat gondolkodtam azon, hogyan hat a coaching, miben más, és miben olyan, mint a mentálhigiénés szakemberként alkalmazott non-direktív segítő beszélgetéseim.

Azért volt ez fontos kérdés számomra, mert hiszek a kliens központú megközelítésben, és abban hogy az igazi változások belőlünk jönnek.

Egyik kedvenc könyvem, Carl R. Rogers Valakivé válni - A személyiség születése című műve, melyben többek közt arról ír, hogy mindannyian rendelkezünk azzal a belső erőforrással, ami lehetővé teszi, hogy boldog és hasznos életet éljünk. Ez a megközelítés, az élet minden területén alkalmazható, így a nevelésben, kommunikációban, házastársi vagy üzleti konfliktusok megoldásában.

Rogers úgy fogalmazza meg azt a folyamatot, amelyen a kliensek keresztül mennek egy non-direktív segítő beszélgetést alkalmazó kliens központú terápiában, hogy valamiféle folyamattá, egy áradó változás részeivé válnak. Többé nem zavarja őket, hogy napról-napra változnak, hogy egy élmény vagy személy iránt valami mást kezdenek érezni, hogy nem maradnak változatlanok. Részei is akarnak maradni ennek az áramlatnak.

Ugye mennyire egybevág -ha nem ugyanaz- Csíkszentmihályi Mihály, Flow – az áramlat gondolatával? Ez az írás a pozitív pszichológia alapműve, egyúttal a proaktív coaching alap szakirodalma is.

Rogers szerint, a fejlődés a komplex folyamattá válás irányába halad. Az a törekvés, hogy minden pillanatban teljesen önmagunk legyünk, énünk minden gazdagságával és komplexitásával együtt.

Arra a meggyőződésre jutott, hogy kizárólag az a tanulás befolyásolja jelentősen az ember viselkedését, amely felfedezésen alapul, és amely egy valóban létező belső igényt elégít ki. A tanításról alkotott felfogásának lényegét fogalmazza meg, amikor kifejti, hogy az ilyen felfedezésen alapuló tanulást, tudást – azt az igazságot, amelyet egy belső igényből vezérelve szereztünk – nem lehet közvetlenül kommunikálni mások felé. Vagyis a tanulásnak az a módja, amely a tanári magyarázaton, a tanár verbális kommunikációján alapul, nagyon kis hatást gyakorol a tanuló személyiségére, nagyon kis valószínűséggel eredményez változást a viselkedésben, az attitűdökben.

A rogersi pedagógia szerint, a tanítás és a nevelés lényege az odafordulás, az egyén személyiségének elfogadása, a személyiségében meglévő célok, vágyak, tervek kibontakoztatása. Rogers szerint a verbális kommunikációval közvetített ismeretek helyett sokkal inkább előtérbe kell helyezni azt a tanítást, amelyben a tanár – a terapeutához hasonlóan – segít feltárni, tudatosítani, a tanulóban sokszor rejtetten létező belső igényeit, céljait, valamint segít abban, hogy önállóan fedezze fel a világot, az emberi kapcsolatokat.

Ez az alapvetés igaz minden területen, ezért kevésbé hatékony a tanácsadás, mint a coaching. Hiszen a coaching a meglévő erőforrásokat hívja eszköztárával segítségül, az ügyfél saját vágyai, felfedezései, saját céljai, tervei kerülnek felszínre, és ezek eredménye a változás, a fejlődés, a viselkedés megváltozása.

Visszatérve az eredeti kérdésekre, miben hasonlít a coaching és a non-direktív segítő beszélgetésre?

Abban hogy mindkettő személyközpontú, kölcsönös bizalomra alapoz, és a segítőt empatikus, elfogadó attitűd jellemzi. A változáshoz egy olyan beszélgetés segíti hozzá a klienst/ügyfelet, amelyben a saját erőforrásaira, erősségeire alapoz, a legbelsőbb érzéseit, gondolatait, vágyait, fogalmazza meg, tisztázza le.

Igazi és valós tanulási folyamat ez, csak itt saját magunkról tanulunk.

Miben különbözik a coaching és a non-direktív segítő beszélgetés?

A coachingban az ügyfél mentálisan egészséges. Nem célja, a múltban való probléma feltárás, helyette a jelenre és a jövőre koncentrál. A coaching során egyértelműen meghatározott jövőre vonatkozó célok, változtatási javaslatok fogalmazódnak meg, amelyeket sok esetben már a folyamat alatt megvalósít vagy elkezd megvalósítani az ügyfél.

Miért hat a coaching?

A coaching azért nagyon eredményes fejlesztő módszer, mert nem az hat ránk mélyen, elsöprően és megállíthatatlanul, ha valaki kívülről mondja meg mit tegyünk, hanem az, ha mi találunk rá arra a válaszra, ami a sajátunk, belőlünk indul. Így válik saját felfedezésünkké, és épp ezért lesz többé „lerázhatatlan” erő. Ha más mondaná, el tudnánk utasítani, azzal az egyszerű gondolattal, hogy ez rám nem vonatkozik, én nem olyan vagyok, vagy ez az én helyzetemben nem járható út, hiszen az enyém speciális, stb. Ha belőlünk jön egy válasz, egy gondolat vagy érzés, arra nincs többé kifogás. Nincs kimagyarázás, elindul egy változás, egy folyamat, új nézőpontokat találunk, megállíthatatlanul fejlődünk.

Mindenkit arra biztatok, merje kipróbálni, és érezze meg a coaching hatékonyságát saját magán, tapasztalja meg hogyan hat.

Záró gondolatként álljon itt egy idézet:

„A fejlődés titka mindössze annyi, hogy elkezded.”

Mark Twain

Tiszaújváros, 2018. január 30.

Brunyánszky Ibolya

business coach

mentálhigiénés szakember

http://businesscoachhungary.hu/

0 Tovább

Proaktív coaching

blogavatar

A Pro Bona Coaching & Training Center blogja. Hírek és érdekességek a coaching hazai és nemzetközi világából. Témánk az üzleti és életvezetési fejlesztés, melyet színes tippekkel és megközelítésekkel szeretnénk közel hozni az olvasóinkhoz.

Címkefelhő

coaching (186),coach (178),szakirodalom (38),célkitűzés (27),motiváció (26),önismeret (25),technikák (21),life coaching (21),változás (14),proaktivitás (13),vezetés (13),boldogság (12),stresszkezelés (11),kreativitás (10),business coaching (10),önbecsülés (9),önbizalom (9),időbeosztás (8),siker (8),együttműködés (7),átkeretezés (7),karrier (7),tudatosság (7),pozitív pszichológia (6),értékesítés (6),interjú (5),nők helyzete (5),felelősség (5),tánc (5),kommunikáció (4),túra coaching (4),férfiak helyzete (4),értő figyelem (4),asszertivitás (4),párkapcsolat (4),kérdezéstechnika (4),fogyás (4),pszichológia (4),elégedettség (4),elismerés (4),kultúra (3),Itt és Most (3),szabadság (3),testbeszéd (3),oktatás (3),reframing (3),bátorság (3),megismerés (2),mozgás (2),praxis (2),csend (2),érzékenység (2),egyensúly (2),játék (2),vállalat (2),Edward de Bono (2),pénz (2),életmód (2),Martin Wehrle (2),életciklus (2),álom (2),mese (2),bizalom (2),multi (2),kritika (2),irányítás (2),ROI (2),alkalmazkodás (2),szinergia (2),érzelmi intelligencia (2),tervezés (2),reziliencia (2),önérvényesítés (2),rugalmasság (2),optimizmus (1),őszinteség (1),anyaszerep (1),fluencia (1),akaraterő (1),SMART (1),edzés (1),személyiség (1),kitartás (1),Toastmasters (1),metakommunikáció (1),Fontos és Sürgős (1),teljesség (1),sport (1),szokás (1),Appreciative Inquiry (1),ügyfélszerzés (1),szuperérzékenység (1),munka (1),átirányítás (1),coachcoaching (1),fogadalmak (1),megbocsátás (1),stressz (1),kamasz-szülő (1),társaság (1),érzelmek (1),iskola (1),család (1),én-erő (1),akarat (1),y generáció (1),szeretet (1),önértékelés (1),tárgyalástechnika (1),tanulás (1),a coaching hatása (1),jövő (1),caoaching (1),bántalmazás (1),vállalat (1),edző (1),tréning (1),élet (1),metafora (1),egyenjogúság (1),ítélkezés (1),böjt (1),méltányosság (1),fair play (1),fejlesztés (1),divat (1),delegálás (1),játszmák (1),karizma (1),áramlás (1),önzetlenség (1),ügyfél (1),belső logika (1),megértés (1),Gordon (1),függetlenség (1),önállóság (1),kifogás (1),cselekvés (1),dicséret (1),interkulturális (1),empátia (1),életvezetés (1),tranzakcióanalízis (1),hős (1),orvos (1),önkéntesség (1),nagylelkűség (1),irigység (1),életszerepek (1),Kiyosaki (1),introvertált (1),FISH! (1),Csikszentmihalyi Mihaly (1),etika (1),tanácsadás (1),Szentgyörgyi Romeo (1),megbecsülés (1),előrelátás (1),beteg (1)

Feedek