A problémák, megrekedések, kilátástalanságok nagy részét pontosan rögzült gondolati minták, ítéletek, fix nézőpontok, bírálatok, kritikák okozzák. Az emberek csak abban a szűk keretben képesek gondolkodni, amelyet „megkaptak” másoktól. Gyakran, ezek az „igazságok” az általuk nagyra becsült (vagy erősen túlértékelt) személyektől olyan erővel íródnak be a személyiségükbe, hogy még a saját ellenkező tapasztalataikat is képesek semmibe venni, és helyette ragaszkodnak a megtanult formulához.

A legtöbb ítéletet gyermekkorunkból hozhatjuk, a család, a neveltetés, az iskola, a közvetlen környezet, vagy a társadalom rakja ránk azokat a viselkedési és gondolkodási normákat amelyek jónak, követendőnek és igaznak, helyesnek gondolnak.

Az ítéletek gyakran tartalmaznak a dolgok, viselkedések, emberi vonások jellemzésére helyességének/helytelenségének közvetítésére vonatkozó tartalmakat is, amelyeket akár elhiszünk, akár ellenállunk neki, minden esetben valamilyen reakcióra késztetnek bennünket, ami tovább fokozza azt, hogy a problémáink  megoldásában, vagy a változtatásban tévútra jutunk.

Életünk egy szakaszában, kisgyermekként ez természetesen jó célt is szolgálhat, de eljön az az időszak amikor lehetőségünk van arra, amikor kitekinthetünk ezekből, és felülírhatjuk ezeket. Valójában ez nemcsak egy lehetőség, hanem egyfajta javaslat is, ha a világra, és a világ változásaira nyitottan, proaktívan szeretnénk élni az életünket.

Az ítélet alkotás, vagy az ítéleteknek való megfelelés egy fajta függőség is lehet. Amikor ítéletünk (behatárolt nézőpontunk) van valamiről, gyakorlatilag beleragadunk a helyes/ helytelen polaritásába. Az ítélet maga vagy állítása, vagy tagadása valaminek. Magában hordozza azt az elgondolást, hogy mi TUDJUK mi az igazság, és ez az egy igazság lehetséges csak.  

A coaching folyamat során bármilyen problémás helyzetben első lépésként ajánlott tehát ezeket a fix nézőpontokat, ítéleteket górcső alá venni, hogy megtudjuk, az ügyfél mihez „ragaszkodik” , milyen gondolatok azok amelyek beragasztják az adott helyzetbe és nem látja a valódi lehetőségeit.

Ilyenkor fontos, hogy a coach se vigye bele semmilyen ítéletbe, ő se adjon a szájába semmilyen állítást arról , hogy mi (lenne) számára a helyes, a működő dolog, hanem sokkal inkább kérdéseket feltéve juttassa el az ügyfelet addig, amíg megtalálja a saját maga személyre szabott igazságát.

A együttműködés során elhangzó ítéletek, kritikák , bírálatok azok, amelyek egy probléma feltárása, elemzése,  és a megoldásra irányuló kísérlete során nemhogy segítik, hanem inkább mélyítik az elakadást. Ebben a tekintetben pedig mindegy, hogy ezek az ítéletek kinek a szájából hangzanak el. Érdemes tehát nemcsak figyelni, de figyelmezteti is az ügyfelet a saját magáról alkotott ítéleteire, bírálataira, kritikáira, amelyek nem kevésszer akár az önbántalmazásig terjedhetnek. 

Az ítélet, kritika és a megváltoztathatatlannak hitt nézőpontok bezárnak egy nem működő élethelyzetbe aminek a legtöbb esetben semmi köze nincs a valósághoz.

Amikor bírálunk, kritizálunk ítéletet mondunk a másikról, magunkat felé helyezzük, azt az érzetet keltve, hogy mi jobban tudjuk azt, ami neki jó. Ez leginkább a szülő-gyermek szituáció, amelyben a gyermek függő helyzetben van. Amikor a függő helyzetet erősítjük akkor semmilyen szabad választási lehetőséget nem biztosítunk a másik számára, és elzárjuk az önfejlődés útját is.

A legnagyszerűbb ítéletmentes eszköz amit ilyenkor használhatunk, azok a kikövetkeztetés nélküli egyszerű kérdések.

Amikor kérdezünk, nyitottá válunk. Megkérdőjelezzük addigi nézőpontjainkat és lehetőségünk van ilyenkor más szemszögből is megvizsgálni a fixnek és megváltoztathatatlannak hitt alap téziseinket. 

A kérdések nemcsak ebben csodálatosak, hanem a jelenbe is hoznak. Mivel ezek a nézőpontok, ítéletek a múlt tapasztalatai alapján lettek létrehozva, a legtöbb esetben nem kongruensek a jelennel, a jelen pillanatban aktuális szerepeinkkel, lehetőségeinkkel, képességeinkkel. 

Az értő figyelemmel teli jelenlét, a türelem, valamint az ítélkezésmentes hozzáállás fontos eszközök ahhoz, hogy egy bizalommal teli, megengedő légkör alakuljon ki az ügyfél és a coach között. Ez pedig a kölcsönös együttműködés alapja mindenféle fejlesztő munkában.

Bakó Marianna coach írása

• Miért választottam ezt a területet és pozíciót?
• Mi az, amivel elégedett vagyok és mi az, amivel nem?
• Biztos, hogy ezzel szeretnék foglalkozni hosszú távon?
• Ha váltani szeretnék, akkor hasonló területen keresnék állást vagy bele kezdenék valami újba? Ha az utóbbi, akkor miért?

Bennem évekig nem merültek fel ezek a kérdések, habár volt egy alap biztonság érzetem amit a stabil, biztos pontnak mondható munkahely és a kellemes közeg adott, ennek ellenére nem voltam motivált. Nem voltak fejlődési lehetőségeim és a kellő motiváció sem volt meg, így a két tényező egymást tovább gyengítette. Végül egy cégen belüli váltással próbát tettem, megtartva az eddigi pozitív körülményeket, de új kihívásokat kutatva. 

Szerencsére új lehetőségeket is kaptam és olyan coach szemléletű vezetőkkel hozott össze a sors, akik a megfelelő kérdésekkel elindítottak egy folyamatot bennem: egy ösztönös kíváncsiságot, ami nem hagyott nyugodni. Tisztázni akartam magamban, mégis mit és miért csinálok, és az miért fontos nekem. 

Mi az ami hajt, mi az ami motivál? 

Egy ajánlott könyv (Simon Sinek: Találd meg a miérted!) olvasása során sok mindent letisztult: Az én célom, hogy motiváljam, támogassam és ösztönözzem az embereket annak érdekében, hogy fejlődjenek és elérjék a céljaikat, új lehetőségek is kitáruljanak előttük, sikeresek legyenek akár önállóan, akár csapatban. Ez a felismerés nem ért meglepetésként, mivel már a könyv elolvasása előtt elfogadták a jelentkezésem a coach képzésre. 

Nem ért meglepetésként, viszont nem volt tudatos részemről a “miért” és ha bárki megkérdezte volna, sokféle választ adhattam volna, viszont mindegyik lehetséges válasz pontosan erre az egyre vezethető vissza. 

Az egyéni cél meghatározhatja a kívánt területet vagy a pozíciót, amivel az illető foglalkozni szeretne, viszont esetemben a belső motivációs értékekre még mindig nem találtam meg a válaszaimat.

Bizonyára mindenkinek van olyan ismerőse, aki folyamatosan panaszkodik a munkájára, hogy nem szereti, nem jut idő magánéletére, csak a pénz miatt dolgozik, a főnök nem egy erkölcsi példakép, vagy ha a pénz nem számítana, eszébe sem jutna dolgozni. 

Sok esetben évek telnek el teljesen tudatlanul egy ilyen helyzetben változás nélkül, de jó esetben nem csak a lehetőségek hiánya miatt történik mindez. Bizonyára kell legyen valami, ami miatt ez még mindig egy “elég jó” opció.

• Honnan tudod hogy még “elég jó”, vagy már nem kielégítő?
• Ha “elég jó”, akkor lehet-e ennél jobb egy másik lehetőség? Miben jobb?
• Ha megvalósulna az ideálisan elképzelt karrier célod, biztos lennél-e benne, hogy ez volt az, amire vágytál?
• Milyen szubjektív szempontokat vennénk figyelembe a döntéseink során, ha a pénz nem számítana?
• Mi lenne az a karrierút, amit akkor is élveznél, ha nem lenne szükséged a pénzre? 

A motiváció a kielégítetlen szükségletek által okozott feszültség. 

Ez a hajtóerő, egy kereső magatartást hoz létre és ha sikerrel járunk, akkor a feszültség csökken és elégedettséggel tölt el. Gyakorlatilag bármi, amit minden egyes pillanatban teszünk vagy mondunk erre vezethető vissza, de mivel az esetek nagy részében automatikusan, ösztönösen működünk, így fel sem merülnek a miértek, pedig ha ismernénk a válaszainkat, rengeteg időt nyerhetnénk vagy hatékonyabban döntenénk nehezebb helyzetekben.

Lényegében ezek a szükségletek a következő kilenc kategória valamelyikébe sorolhatóak és ezek mindenkiben más és más arányban vannak jelen. A kérdés leginkább az, hogy melyik az a három, ami domináns. Érdekességképpen elárulom, hogy a párkapcsolatokban is visszatükröződnek ezek az értékek.

Akkor szereti valaki a munkáját, ha a saját domináns motivációs típusai szintjével az adott karrier szerepében elégedett. Ha fel tudod ismerni a három legerősebb motivátort, ami számodra érték, és mindhárom esetén egy 1-től 10-es skálán végiggondolod, hogy az adott szerepedben mennyire vagy elégedett, akkor pontosan tudni fogod az elégedetlenség miértjét is, nem csak egy tudat alatti érzés marad.

Gombár Dániel life és business coach írása

https://www.facebook.com/dgonlinecoaching/  

Boldoggá tenni, nevelés kérdése is

Szülőként a gondozási és nevelési feladatokon túl arra is törekszünk, hogy gyermekünket boldognak lássuk és boldoggá tegyük. Mit csinál gyermekünk, ha boldog? A válasz sokféle lehet. Mosolyog, nevet, ugrándozik, átölel bennünket, elmondja, hogy mennyire boldog, árad belőle a szeretet. A boldogság átélése révén immunrendszere erősödik, ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben is.

Kutatók megállapították, hogy mik azok a tényezők, amelyek kihatással vannak a boldogságunkra.

Ezek a faktorok már gyermekkorban is lényeges szempontok. Nézzünk néhányat.

Családi kapcsolatok

A jó minőségű családi kapcsolatoknak sokkal fontosabb szerepe van, mint bármelyik másik tényezőnek. Szülőként felelünk azért, hogy szeretetteljes és gondoskodó környezetet teremtsünk gyermekeinknek. A család az első hely, ahol megtanulunk együttműködni a másikkal, megtanuljuk az együttérzést. Elsajátítjuk a rendszeres és a másikra odafigyelő empátiás kommunikációt, a kölcsönös bizalmat és megbecsülést. Itt tanuljuk meg a boldogság érzését is, mindezeken keresztül.

A munka és tanulás

Gyermekünk esetében a tanulás jelenti a munkát. Kell, hogy a gyermek a tanulásban megtalálja az örömét. E cikknek nem tárgya a tanulás megszerettetésének folyamata, de a természetes kíváncsiság fenntartása, az elérhető cél kitűzése a tanulás terén, nagyon hatékony lehet. A példamutató magatartás a szülők részéről a legjobb módszer az olvasás megszerettetésére, a világ iránti nyitottság kialakítására. Nem élhetünk át egyszerre pozitív és negatív érzéseket, így a tanulási problémák, még ha időlegesek is, ránehezednek gyermekünk lelkére. Ezeket, ha hosszabb távú, mindenképpen orvosolni szükséges.

Közösségi kapcsolatok szerepe

A gyermek számára a legeslegnagyobb boldogság az óvodában és iskolában, ha vannak barátai. A baráti kapcsolatokban megtapasztalja azt, hogy milyen a bizalom, a közös tevékenység, az önfeledt játék. A közösségi kapcsolatokban megtanulja a szabályokat is tisztelni.

Jelen helyzetben, ha személyesen nem is, de online vagy telefonos formában „találkozhatnak” a gyerekek. Segítsük őket abban, hogy ne szigetelődjenek el társaiktól hosszabb időre. Segítsük őket abban, hogy saját korosztályukkal is tudjanak beszélgetni ebben a krízisekkel terhelt időszakban.

Neveljük boldognak gyermekünket

Amennyiben a gyermekünk egyik játék után a másikat kapja, felnőttként is az egyik élvezet után, a másikat keresi majd.

Ne minden esetben a náluk sokkal sikeresebb tanulókkal hasonlítsák össze magukat, mert alacsony lesz az önbizalmuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a sikeres tanulók szorgalma vagy kitartása ne lehetne jó példa.

Az önbizalom, a pozitív hozzáállás, a hit, nem az élet könnyű időszakában fontos, hanem a nehéz időszakokban. Ha ezeket gyerekünkben kifejlesztjük, az élet nehezebb időszakában komoly segítség lehet. Ez igazi útravaló számukra.

Meg kell tanítani gyermekünknek azt a „tolsztoji gondolatot”, hogy a legfontosabb ember a világon éppen az, aki ott áll veled szemben. Figyelj tehát rá! Ez nekünk felnőtteknek is gyakran problémás.

Tanítsuk meg a gyermekeknek azt, hogy segítsenek másokon és értékeljék, ha rajtuk segítenek. Pénzért személyes jó kapcsolatok nem kaphatók.

Végezetül fontos megállapítás az, hogy a boldog emberek jobb viszonyt hoznak létre a világgal. A lehetőség kulcsa tehát nálunk, szülőknél van. Használjuk!

Győr, 2020.03.27.

Füves Zsuzsa
okleveles gyógypedagógus tréner, coach, tanácsadó

A magány megbetegít

Nem csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapokon is szükséges figyelnünk azokra az embertársainkra, akik magányosak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak társaságba járni.

Az emberi kapcsolatok sajátossága az, hogy időnként egyedüllétre vágyunk, megcsendesedünk, magunkba nézünk. Ehhez nem feltétlenül szükséges egy másik ember aktív jelenléte, hiszen ezek pihentető órák és napok számunkra. Lelkileg rendezkedünk, akár „lomtalanítunk” is. A hosszú egyedüllét viszont már magányosságot, sőt szociálisan tehetetlenséget is jelenthet. A magányos ember hamarabb betegszik meg, kevésbé boldog és gyakran elidegenedik másoktól. A falak mögé bújás nem tesz jót az emberi léleknek.

A magányos ember megfosztódik azoktól az örömöktől, amiket csak egy másik ember társasága nyújthat. ”Nem vagyok felesleges, szükség van rám, gondolnak rám és én is gondolok másokra.”

Muszáj fognunk egymás kezét

Az emberi kapcsolatok hiánya érzelmi éhséget vált ki. Ez több mindenben megnyilvánulhat.

Egy idősebb kliensem úgy fejezte ki magát, hogy néha arra vár, hogy megérintsék, mert csak a szék nyikorgását hallja egész nap. A magányos embert sem kímélik az élet viharai. Elveszítheti szeretteit, beteg lehet, anyagilag nélkülözhet és bánkódhat valami miatt. Muszáj megfogni a kezüket, megérinteni a karjukat. Muszáj beszélgetni velük, rájuk mosolyogni, szemükbe nézni. Az ember és az állatok egy kis hányada rá tud hangolódni a másikra és érzelmi támaszt tud nyújtani. Elfogadó magatartásunkkal sokat tudunk segíteni másokon.

Nézzünk körül

Érdekes iróniája az életünknek az, hogy az online világban több ezer ismerősünk lehet akár minden kontinensen és közben nem vesszük észre a szomszédunkban család nélkül élő idős embert, a mindig egyedül játszó gyermeket, a betegeskedő özvegyet, a rejtőzködő barátot, az elhagyatott kutyát.

Álljunk meg egy percre és mosolyogjunk a szomszéd nénire, hajoljunk le a gyermekhez, hívjuk fel a barátot telefonon és simogassuk meg a kutyát. Már mi sem leszünk magányosak, magunkért is tettünk valamit!

Győr, 2019. 12. 20.

Füves Zsuzsa

Proaktívnak lenni egészen különleges leosztást jelent az életnek nevezett játékban. Előrelátó módon kezelni a dolgainkat, jóval kiegyensúlyozottabb hétköznapokhoz juttat minket. Nézzünk néhány előnyt, amit akkor kapunk, ha hajlandók vagyunk megelőző módon gondolkodni?

Nyugodtságot. Választhatunk, hogy csak reagálunk és sodródunk az árral vagy mi magunk felelünk a sodrás irányáért, erősségéért. Mindig dönthetünk, hogy a történtekre csak válaszreakciót rögtönzünk vagy előre megfontoltan hidegvérrel cselekszünk. Már ennek az egyszerű döntésnek a meghozatala is proaktivitást jelent, hisz erről a hozzáállásunkról már jóval korábban kell döntenünk, nem pedig egy hirtelen felbukkant krízis következményeként. Ez higgadttá és megfontolttá tesz.

Felkészültséget, tervezhetőséget. Ezzel a gondolkodással nem hagyjuk az ügyeinket az utolsó pillanatra. Időben gondoskodunk az előkészületekről, a megfelelő tervezésről. Hagyunk elég teret magunknak. Például, ha egy előadást kell tartani, arra célszerű több lépésben felkészülni, hogy legyen lehetőségünk a gondolatok és a vázlat letisztázására. De stresszelni a prezentáció napjáig felesleges. A rákészülés nem egyenlő a folyamatos idegeskedéssel. Az akadályt majd akkor ugorjuk át, ha odaértünk. Csak számítsunk rá, az bőven elég egy jó ütemezéshez és a kidolgozáshoz.

Jó időgazdálkodást. Aki előre beosztja az idejét, az elkerüli az üresjáratokat és a torlódásokat is. Tisztázzuk mi fontos és mi sürgős és ehhez viszonyulva döntsük el mire, mennyi időt szánunk. Egyben kezeljük rugalmasan a teendőinket. Ne essünk kétségbe, ha megcsúszik az időnk. Ne az idegeskedés legyen úrrá rajtunk, hanem az újra tervezés. Ne a lemaradás okozta kapkodásra, hanem a dolgaink listájának gyors átszortírozására koncentráljunk. És gondoljunk arra is, hogy bármilyen alaposan kalkulálunk, mindig lesznek elmaradt találkozók, meddő várakozások. Ha van nálunk egy jó könyv, vagy pár elintézendő ügyhöz kapcsolódó telefonszám, akkor ezt az időt is hasznosat tölthetjük el.

Magabiztosságot. A proaktivitás növeli az önbizalmunkat. Céltudatosan haladunk a feladatainkban. Ismerjük a lehetőségeinket és az adott munkák végkimeneteleit is. Nem keseredünk el, ha valami hiba kerül a gépezetbe, ennek a kezelésére is megvan az előre megfontolt módszerünk. A magabiztosságot az nyújtja, hogy tudjuk mit lesz a következő lépésünk, ha ez vagy az történik. A különböző forgatókönyvek birtokában vagyunk, kevés váratlan meglepetés ér minket. Az utóbbiakat pedig inkább izgalmas kihívásnak találjuk, melyek színesítik a napjainkat, hisz tapasztalatunk azt mutatja, annyi mindent sikerrel megoldottunk már. Miért ne oldanánk meg ezt is?

Eredményességet. Az emberek nagy része kevésbé éli tudatosan az életet. Feltűnt valakinek, hogy milyen nehéz találkozókat összehozni akár egy baráti társaságban is? Kitűzzük jó előre az időpontot, aztán mintha egyesek azért is rászerveznének. Pedig, amikor közültük velük még nem volt semmi programjuk. Nem ám beírták volna a dátumot és ahhoz igazították volna a többi dolgukat. Persze lehet, hogy csupán nem eléggé fontos nekik. De az is lehet, hogy sok minden más mellett is ugyanígy elsiklanak. Tudnunk kell mire mondjuk nemet, igent, mit vállaltunk és mikorra, és ez tesz minket szavatartóvá és megbízhatóvá. Ezek a kincset érő tulajdonságok meg szállítják eredményt és sikert.

Ragaszkodást az értékeinkhez. Nem kell feladni, a lényeges dolgokat, egy halaszthatatlan ügy miatt. Mondjuk tudjuk, hogy minden hónapzárás zűrös, ezért, amit meg tudunk csinálni, azt már előre elkészítjük. Így nem kell lemondani a párunkkal jóval korábban egyeztett évfordulós vacsoránkat és helyette a villámokat szóró tekintetét nézni a kései hazaérkezéskor. Aki nem priorizál és nem gondolkodik előrelátóan, azt az azonnali teendők folyton maguk alá gyűrik. Mennyivel jobb, ha a saját értékrendünk alapján élhetünk és nem a mások részéről érkező nyomásnak engedelmeskedünk.

Optimális attitűddel mindent megelőzhetünk? Ugyan, dehogy. Amikor utazunk valahova, nem látjuk előre az össze lámpát, és tudhatjuk, mind zöldet mutat-e mire odaérünk. Mindig a következő kereszteződésig kell látnunk. És, az sem számít, ha esetenként pirosat kapunk, legfeljebb kicsit megállunk, megpihenünk. Innen nézve bőven elég, ha legalább az előrelátható ügyeink intézésére felkészülünk, hogy a nem várt fordulatok, teendők lényegesen kevesebb stresszt hozzanak. És mindez érződik a hangulatunkon, a közérzetünkön és teljesítményünkön is. Próbáljuk ki, a proaktivitás nem okoz csalódást, ha harmonikusabb életvitelről van szó.

Braun Lajos
life coach, blogger

laller.eu
legjobbmindhalalig.blog.hu