Proaktív coaching

Nem érzed néha úgy, hogy erősebben reagálsz mindenre, mint az átlag? Sokszor érzed úgy, hogy állandóan mások érzései miatt aggódsz? Jobban szereted a csendes, kevéssé kaotikus környezetet? 

Ha igazak rád a fentiek, lehet, hogy te is HSP (highly sensitive person, különösen érzékeny ember) vagy. A személyiségjegyet először dr Elaine N. Aron kutatta még az 1990es évek elejéln, és úgy találta, hogy aránylag gyakran, átlagosan minden ötödik emberre jellemző jelenségről van szó. Aron számos tanulmányt és könyvet irt róla, első könyve a The Highly Sensitive Person. Önkitöltős tesztet is készitett a témában, amely ezen a linken elérhető angolul: (which you can take here).

Mig az utóbbi időben egyre többet olvasni az introveltált személyiségről, főként olyan népszerű irodalmaknak köszönhetően, mint Susan Cain "Quiet," (Csendes) cimű könyve, amely felhivja a figyelmet az olyan személyiségektipusokra akik magas érzékenységüknél fogva a kevesebb stimulus jelenlétét biztositó nyugodtabb környezetet kedvelik, Aron megjegyzi, hogy a HSP még mindig kisebbségnek számit a társadalomban. 

A kisebbség semmiképpen nem jelent semi rosszat, hiszen a magas érzékenység számos pozitiv jellemzővel jár. Tekintsük át az ilyen tipusú személyek közös jellemzőit.

• Mélyebb érzések.

A HSPk egyik legkarakterisztikusabb jellemzője az átlagosnál mélyebb érzések jelenléte. “A HSPk mélyen szeretik megélni a dolgokat.” Irja Ted Zeff, Ph.D., a The Highly Sensitive Person's Survival Guide szerzője. "Az ilyen emberek nagyon intuitivak, és ha valamit meg akarnak tudni, mindig mélyrehatóan tanulmányozzák a témát."

· Erősebb érzelmi reakciók

A HSPk jellemzően minden helyzetben erősebben reagálnak érzelmileg. Például barátaik problémáira is mélyebb empátiával reagálnak, mint az átlag. Az is jobban foglalkoztatja őket, hogy egy másik személy hogyan reagál egy negative esemény hatására. 

•  “Ne vegyél mindent magadra”.  “miért vagy annyira érzékeny?”

Az érzékenységet minden kultúra másként értékeli. Van, ahol erény, másutt negative tulajdonság, irja Zeff. Kutatásai során Zeff több országból – igy többek között Thaiföldön és Indiában is – készitett interjúkat férfiakkal. A távol-keleti kultúrákban, mint megállapitotta, szinte sosem érte őket Kritika. Észak Amerikában azonban gyakran kaptak kritikát a HSP férfiak túlzott érzékenységük miatt. 

• Edzőteremben inkább egyedül.

A HSP jellemzően kerülik a csapatsportokat, ahol úgy érzik, hogy minden mozdulatukat figyelik a többiek, irja Zeff. Interjúk alapján megállapitotta, hogy a megkérdezett HSPk jellemzően az egyéni sportokat kedvelik, mint például a kerékpározás, futás, kirándulás. Ez azonban nem törvényszerű. Olyan HSPk, akiknek szüleik támogató és megértő környezetet biztositanak és biztositottak, könnyebbnek érezhetik a csapatsporthoz való csatlakozást.

• Több ideig tart dönteni.

Mivel tisztábban látják az apróságokat és a részleteket, a HSPk számára nehezebb a döntéshozás, irja Aron. Még akkor is, amikor nyilvánvalóan nincsen “helyes” vagy “helytelen” választás (pl. milyen fagylaltot egyek), a HSPk akkor is jóval tovább fontolgatják a lehetőségeket. Minden lehetséges kimenetelt mérlegelve. Aron erre a következőt tanácsolja: “Fontold meg a lehetőségeket amennyi időd van rá, és kérj haladékot, ha lehet.” (Forrás: a recent issue of her Comfort Zone newsletter.) “Ez alatt az idő alatt – ami lehet egy perc, egy óra, egy nap, vagy éppen egy hét – tegyél úgy, mintha már meghoztad volna a döntést. Hogyan érzed magad? Néha a döntés utáni állapot annyira másként néz ki, hogy könnyebb elképzelni a kimenetet.” Egyetlen kivétel: ha egy HSP egyszer eldöntötte, hogy mi a helyes döntés, és mi a helytelen, a jónak tartott döntést sokkal könnyebben fogja meghozni a jövőben. 

• Azok a bosszantó “rossz” döntések 

Biztosan te is ismered azt a kellemetlen érzést, amit egy rossz döntés meghozatala után érzel. A HSPkben mindez sokszorosan fordul elő, mert ők érzelmileg sokkal erősebben reagálnak mindenre” magyarázza Aron. 

• A részlet-orientáltság 

A HSPk különösen érzékenyek a részletekre. Ők lesznek azok, akik minden apróságot észrevesznek egy szobában, észreveszik, ha új cipőd van, vagy megváltozott az időjárás.

• Nem minden HSP introvertált

Sőt. A HSPk 30 százaléka Aron szerint introveltált. Az ilyen egyének gyakran szoros közösségben nőnek fel, például kisvárosban, vagy olyan szülő gyermekeként, aki tanitóként vagy lelkipásztorként dolgozott. Igy sok emberrel kerültek kapcsolatba. 

• Ideális team tagok 

Mivel a HSPk nagyon mély gondolkodásúak, nagyon hasznosak a csapatmunkában, irja Aron. De akkor dolgoznak leginkább hatékonyan, ha nem nekik kell meghozniuk a végső döntést. Például orvoscsoport tagjaként jól tudják elemezni a sebészi beavatkozás pro és kontra érveit, de job, ha a végső döntést egy másik tag mondja ki.

• Nyugtalanságra és depresszióra való hajlam (csak negativ múltbéli tapasztalatok esetén) 

“Ha sok rossz tapasztalatod volt, különösen életed elején, nem érzed magad biztonságban otthon vagy az iskolában, idegrendszered nyugtalan lesz” irja Aron. Ez nem azt jelenti, hogy minden HSP nyugtalan természetű. Sőt. A támogató környezet nagy segitség az ilyen emberek számára. A HSP gyerekek szüleinek tudatosan kell segiteniük gyermeküket, megfelelően nevelve őt.” Irja Aron. “Nem jó, ha túlzottan védjük őket, de védtelenül sem célszerű hagyni őket. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a két véglet közt, hogy később boldog felnőtté válhassanak. 

• A zavaró zaj számukra még inkább zavaró 

Bár nem mondhatjuk, hogy a többi személyiségtipus rajong a zavaró zajok iránt, a HSPk az átlagnál sokkal érzékenyebbek a káoszra és a zajokra. Ennek az az oka, hogy rájuk túláradóan hatnak ezek a dolgok, őket túl erősen stimulálják az ilyen helyzetek – írja Aron.

• Erőszakot tartalmazó filmek – NE!

Mivel a HSPk az átlagnál erősebb empátiával rendelkeznek, és könnyen túlstimulálják őket az erőszakot tartalmazó filmek, ők nem szeretik a horror-, és a sok erőszakot tartalmazó filmeket – írja Aron. 

• Könnyebben sírnak

Ez az egyik oka annak, hogy a HSPknek célszerű kerülni az olyan helyzeteket, amikor “rossz” viselkedésként cimkéznék mások a sírást – írja Zeff. Ha a barátok és a család megérti, hogy milyen a HSP lelki beállítottsága, - azaz hogy könnyen elsírja magát – és segítik abban, hogy ezt a feszültséget sírással fel tudja magában oldani, az illető nem fogja szégyellni, ha sír. 

• Átlagon felül illedelmesek

A HSPk nagyon tudatos emberek – írja Aron. Emiatt általában sokkal jobban odafigyelőbbek és udvariasabbak is. De hajlamosak az átlagnál gyakrabban észrevenni, ha egy másik ember nem udvarias. Vegyünk egy példát. Boltban nem azért nem szeretik magára hagyni egy boltban, mert attól félnek, nehogy kilopjanak belőle valamit. Hanem azért, mert attól félnek, nehogy valakinek útjában legyen a kosár.

• Jobban átérzik a kritikát 

A HSPk sokkal intenzívebben reagálnak mindenfajta kritikára, mint az átlag. Ennek eredményekén hajlamosak különféle taktikákat alkalmazni, hogy elkerüljék a kritikát. Ilyen lehet, hogy mindenkinek megpróbálnak megfelelni (hogy ne legyen mit kritizálni rajtuk), először saját magukat kritizálják, vagy igyekeznek elkerülni azt az embert, akitől jó eséllyel kritikát kapnának. “Ha valakit kritizálnak, az lehet, hogy cask legyint rá. A HSP azonban sokkal inkább szívére veszi a dolgot.” Írja Aron. 

• Elhatárolt terek a közös irodákban = jó. Nagy nyitott közös iroda = rossz.

Hasonlóan ahhoz, hogy inkább egyedül edzenek az edzőteremben, munkakörnyezetüket is illetően hasonló a HSPk preferenciája. Szeretnek másoktól elhatárolt térben egyedül dolgozni. Zeff leírja, hogy sokan szeretnek otthon, saját maguk főnökeként dolgozni. Így ugyanis befolyásolni tudják a munka közben őket érő hatásokat. Zeff leírja, hogy azok számára, akiknek nem adatik meg ez az otthonról való munka luxusa, jó alternatíva lehet a rugalmas munkaidő illetőleg helyszín. És ha még erre sincs lehetőség, számukra mindenképp kellemesebb egy térelválasztókkal körülvett munkahely, ha nagy terű közös irodában kell dolgozniuk.

Doubravszky Júlia fordítása

Forrás:

https://www.huffpost.com/entry/highly-sensitive-people-signs-habits_n_4810794?guccounter=1&guce_referrer=aHR0cHM6Ly93d3cuZ29vZ2xlLmNvbS8&guce_referrer_sig=AQAAAKaZTH8VI57ZZpZmgbwNr3TUlDY3aMzWhJ4aPNSPHiJfpPSbSKYW3d3bvNvVebf5GOK9_iQapkZ_EWWBxlL4ok2a-UgaUeiZiU-UMd0zsYctzJOLuMqEpQljlpBJ9vSxZJW4U5ZZ4t8I2Xh9h6QRU2_3zzwb-rE0L5nxq3cJet-G

Bajaink okai: 

Félelem, fájdalom, szorongás, elfojtás, önhajszolás, testi-lelki fájdalom tagadása, gyerekkori érzelmi elhanyagolás, erős én-tudat hiánya, nemet mondás képtelensége, együttérzés hiánya önmagával, önkárhoztatás. 

Hogy viszonyuljunk negatív érzelmeinkhez? Ismerd el, fogadd el, ne fojtsd el. Fontos a segítségkérés képessége. Kerüld a hosszú távon végzett megerőltető munkát. 

Az egyik stresszhormon, a kortizoligen erős csontleépítő hatású! Emellett van immunrendszer gátló hatása is.

Az állatok és a gyerekek érzékelik az ember valós érzelmeit. Gyerekkorból kinőve elveszítjük érzelmi kompetenciánkat a szintén inkompetens környezetben. Belső, zsigeri érzéseinket figyelmen kívül hagyjuk.

Az egészségmegőrzés és gyógyulás hét lépése: 

1. Tagadás vagy beletörődés helyett: Elfogadás, szembenézés. Megbocsátás– magunknak is, úgy, ahogy szenvedő, segítségre szoruló embertársunkkal is tennénk! Szüntesd mega a kettős mércét, ne alkalmazz egy keményebb másikat magadra! Tudj nemet mondani.
2. Tudatosság gyakorlása, fejlesztése önmegfigyeléssel. Legyen miénk az érzelmi valóság észlelé-sének képessége. Figyeljük meg, eltérnek-e szavaink érzelmi valóságunktól. Jobban bízzunk az így nyert észlelésekben, mint a szavakban! Állatok, gyerekek a valós belső állapotot érzékelik. Tanuljuk meg, hogyan jelez a testünk, milyen fiziológiai vészjelzéseket ad*. 
3. Haragunk egészséges, ha erőt ad és oldja a feszültséget. 

Abnormális, ártalmas érzelmi áramlás azonban a harag elfojtása és szabályozatlan, kontrolvesztett kifejezése is! Mindkettő mögött az áll, hogy félünk a harag valódi élményétől, ezért kikerüljük. A harag élménye szorongást vált ki, amiatt, hogy félünk a kötődés elvesztésétől azzal, akire irányul, aki miatt támadt. A természetes dühöt, haragot át kell élni, el kell fogadni. Állj ki magadért mások határait át nem lépve. Töprengj el a kiváltó okon, döntsd el, hogy fejezed ki szavakkal, és/vagy tettekkel. Úgy is dönthetsz, hogy elengeded. Tehát nem kontrollvesztetten dühöngsz, megőrzöd az irányítást. – Ez feszültség-mentesít, megszabadulsz tőle. Elfojtása a betegségek fő kockázati tényezője. A harag egy fiziológiai folyamat, melyet át kell élni, mert fontos információt közöl: veszteség ért, veszélybe kerültél, fenyegetik vagy meg is sértették határaidat szóval vagy tettel. Gondolkozz el tehát, mi okozta a haragot.

4. Autonómia – egészséges határok megteremtése, visszaszerzése feladatunk, és a gyógyulás része.  Immunrendszerünk is ezt végzi, azaz folyamatosan megkülönbözteti az „én”-t a „nem én”-től. Ismerd fel: Mire vágyom – mire nem. Miből akarok többet – miből kevesebbet. Mit akarok – mit nem. Mik a korlátaim. A korai életkorban bekövetkezett határsértések betegségre hajlamosí-tanak. Ha elmosódottak a határok, az szenvedést okoz.
5. Kötődés: Fontos, hogy korán megtanuljuk a nyitottságot, önállóságot, korán autonómia érzetünk legyen, és elsajátítsuk azt, hogyan fejezzük ki haragunkat. Ne sorvadjanak el, és nem kerüljenek elfojtásra ezen képességeink. 

Szerethető vagyok! Kölcsönös, egyetemes emberi vágy a kapcsolat. Szükséges keresni is – ez a gyógyulás része. Valódi érzelmi támogatásra, társas kötelékre vágyunk. Érzelmi bezárkózás, helyett szerezzük vissza érzelmi nyitottságunkat, ezzel sebezhetőségünket.

6. Önérvényesítés: Létezem. Vagyok, aki vagyok. Elengedem a cselekvés szükségességét, feszültségét. Tettek nélkül is én vagyok. 
7. Megerősítés: Tartsuk tiszteletben vágyainkat. (Dr. Máté G-nak ez az írás volt egyebek mellett!) Ha ezt tesszük, az gyógyító hatással lesz ránk és másokra is! Ha nem, az gyengíti testünket-lelkünket. A betegség figyelmeztet: Fel kell kutatnunk igazi és lényünket és Istent (nem hívők: a „nagyobb lényt”). Legyen kapcsolatunk Istennel (nem hívők: a transzcendessel). Spirituális szükségleteink is vannak!

Érzelmi elfojtás, érzelmi elszigetelődés, gyermekkori sivárság után kényszeres teljesítés-vágy – nem ilyen élet az egészséges.

Az egészség három pillére: test-lélek-szellem. Hormon-, ideg-, és immunrendszerünk valamint érzelmeink szoros kapcsolatban állnak! (pszicho-neruro-immuno-endokrin rendszer) 

Mit jelent az érzelmi kompetencia?

• Felelős, nem pedig önfeláldozó vagy önsorsrontó kapcsolat környezetünkkel.
• Szembenézés az elkerülhetetlen stresszhatásokkal – és nem teremtünk továbbiakat.

Dr Máté Gábor – Youtube-on is!

Kovács Katalin life coach összefoglaló írása

Az erő velem van

Képzeljük el, hogy egyetemi vizsgaidőszakra készülünk. Úgy érezzük ez a néhány hét maga a pokol lesz.
Képzeljük el, hogy gyermekünknek jelzik az iskolában, hogy rövidesen felmérőt ír a tanult tudásanyagból. Ő teljesen összeomlik, akár vele a szülő is.

Képzeljük el, hogy cégünknél a menedzsment változást jelent be. Számunkra ez félelmetesen hangzik, hiszen alig használt képességeinket kell leporolni és használni a jövőben.
Képzeljük el, hogy hosszútávfutóként a legrosszabb eredményeket futjuk, rengeteg felkészülés mellett. Már a rajtnál tudjuk, hogy utolsók között érünk be.

Életünkben számtalan szituációban és helyen megmérettetünk. A kudarcos helyzetből nem mindig tudunk és nem is mindig érdemes kimenekülni. Ez esetben fel kell venni a kesztyűt és beleállni a helyzetbe, lehetőségeinknek és képességeinknek megfelelően a legjobbat kihozni magunkból.

Vannak titkos erőforrásaink. Nézzünk néhányat.

Önbizalom

Elsősorban el kell űzni a félelmet. Gyakran a lelkesedésnek és alulteljesítésnek akadálya a feladattól való félelem. Ahhoz, hogy ezt az akadályt eltávolítsuk, fel kell építeni az önbizalmunkat. Ehhez persze olyan környezet is szükséges, ahol lehet hibázni is.
Ahhoz, hogy felépítsük és tovább fejlesszük önbizalmunkat, egy jó adag önismeret is szükséges. Ismernünk kell erős és gyenge oldalainkat, képességeinket, kitartásunkról is kellenek információk.

Ha az adott helyzet kapcsán végig gondoltuk a ránk zúduló elvárást és végig gondoltuk azt, hogy miben kell változtatnunk vagy változnunk, mit tehetünk magunkért és másokért, ez már egy jó kiindulópont lesz az önbizalom építéséhez. Ha tudunk magunkról pozitívan gondolkodni és merünk cselekedni, feltétlen elindulunk az önbizalom továbbfejlesztése útján. Minden egyes komfortzónán kívül megoldott feladat, építi az önbizalmat és az önbecsülést. Tudni kell - ha szükséges- segítséget kérni és használni a környezet kedvező lehetőségeit. Az apró, de teljesített célok elvisznek a nagy célokig.

Az önbizalom épüléséhez idő kell. Ha gyermekkorban szülőként, pedagógusként romba döntjük egy gyermek önbizalmát, kudarckerülő, sikertelen felnőtt válik belőle.

Motiváció

A motiváció az a titkos fegyver, ami minden gyermekben és felnőttben megvan, csak elő kell hívni. A motiváció egy olyan vágy, amelynek fenntartása segít minket a céljaink elérésében. A mondatból következik, hogy a cél elérhető legyen. Irreális cél elérésére nem lesz elég motivációnk. Kellő önismerettel olyan tetteket tudunk végrehajtani, amelyek révén sikeresek leszünk. 

Előző cikkemben írtam arról is, hogy gyakran maga a tevékenység motivál, ha élvezzük, ha kikapcsol, ha felszabadít. A megfelelő értékek megtalálása is motiváló lehet. Ha érték a családban a tanulás, a tudás, a sport, akkor kemény munkával elindulunk az értékeink irányába. Ez ad kellő motivációt, hiszen vágyunk rá. A hit önmagunkban és az érzés, hogy a cél fontos nekünk, ez adja az energiát a cselekvéshez.

A csoport ereje

Szükséges szólni a csoport erejéről is. Ha erősnek és ügyesnek látjuk magunkat, az gyakran kevés. Kell, hogy a csoport, a társak, a család is ezt jelezze vissza. Ne fukarkodjunk tehát megdicsérni a szorgalmas gyermeket, a kitartó sportolót, a felkészült egyetemistát, a lelkes beosztottat. Ezzel növeljük önbecsülését és önbizalmát, támogatjuk motivációját.

Győr, 2019. 11. 02.

Füves Zsuzsanna

okleveles gyógypedagógus tréner, coach

Kedves Olvasók,

Szeretnék így az írásom legelején 2 dolgot elmondani: 

1. Jelen írás első ilyen írásom, ezért kérlek nézzétek el nekem, ha kicsit rendszertelen, ha vannak benne hibák. Köszönettel elfogadom, és várom mind a negatív, és természetesen nagyobb örömmel a pozitív visszajelzéseket, tanácsokat is. 

2. A címben is megjelölt kérdésre nem szeretnék választ adni. A célom a téma felvetése volt. 

Szóval célok! 

Örök, állandóan vissza-visszatérő kérdésként motoszkál bennem az a gondolat, hogy a célok meghatározása, kitűzése vajon segít engem, vagy akadályoz abban, hogy jól érezzem magam a bőrömben a mindennapok során.

Az önsegítő könyvek folyamatosan azt sulykolják belénk, hogy ha el akarunk érni valamit, akkor pontosan, de tényleg minden részletre kiterjedően határozzuk meg, sőt írjuk is le elérni kívánt célunkat. További opcióként szokták megemlíteni, hogy tűzzük ki ezeket a leírt céljainkat minden látható helyre, és/vagy vizualizáció segítségével képzeljük el a legélethűbben azt az állapotot, amikor már elértük kitűzött célunkat. Ezt követően pedig szemünket vakon a célra összpontosítva menjünk előre. Ne vegyünk tudomást a problémákról, a negatív érzéseinkről, csak menjünk előre szemünket pedig nem vegyük le a kijelölt célról. 

A legtöbb coaching irányzatban szintén fontos szerepet játszik a célok meghatározása, kitűzése. Azonban a coaching folyamat szerencsére tovább megy, mint az önfejlesztő könyvek többsége, ugyanis megpróbálja az ügyfélben tudatosítani a kitűzött célt, illetve vizsgálódik abban az irányban, hogy reális, elérhető-e egyáltalán az ügyfél célja. Nagyon szerencsés esetben arra is megpróbál figyelmet fordítani, hogy az elérendő cél egyezik-e az ügyfél értékrendjével, és utánajár annak, hogy mit ad az ügyfélnek az elérendő cél, egyáltalán szolgálja-e a cél elérése az ügyfelet. 

A cél pontos meghatározása, kitűzése igazi motivációt jelent kliensünk számára. Az akcióterv elkészítése pedig valóban nagy segítség annak elérésében. A lépésről-lépésre meghatározott tennivaló, és ebből adódóan a kisebb célok elérése igazi hajtóerő, motiváció lehet kliensünk számára. 

Ezek azok a pontok, amelyek alátámasztják a célok kitűzésének fontosságát és hatékonyságát, és ezek pozitív erejét maximálisan elismerem.
Bármennyire is tudom, hogy ezek jó, működőképes tényezők, mégis nagyon sokszor az az érzés alakul ki bennem, hogy a célok kitűzése komoly problémákat, boldogtalanságot tud okozni a mindennapjainkban.

Amikor megfigyelem magamban a megjelenő érzéseket, és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat akkor sok a fentieknek ellentmondó gondolatot fedezek fel.

Mi is a cél?
A cél mindig valamilyen hiányállapotot takar. Valami olyat ami jelen pillanatban nincs meg az életünkben, de nagyon vágyunk rá. Az, hogy figyelmünket mindig a célon tartjuk, azt is jelenti, hogy folyamatosan az jár a fejünkben amire vágyunk, tehát az, ami jelenleg NINCS meg. Ebből adódóan a folyamatos célra koncentrálás egy hiányállapotot teremt. Az pedig, hogy folyamatosan arra gondolunk, hogy nincs meg az életünkben valami, amit nagyon szeretnénk stresszt, boldogtalanságot eredményezhet, hosszú távon pedig akár depresszióhoz is vezethet. 

További feszültség forrást jelenthet az, ha megyünk az úton, de valamiért úgy érezzük, hogy nem kerültünk közelebb a meghatározott célhoz. Ilyenkor türelmetlenek lehetünk, és kialakulhat a szorongás, félelem attól, nem érjük el célunkat. 

Mikorra vonatkozik a cél?
Amikor kitűzünk egy célt, akkor, ahogy fent is írtam egy olyan dologra vágyunk, ami “itt és most” még nincs meg az életünkben. A cél mindig egy jövőbeli dolgot jelent. Ha folyamatosan a célon tartjuk a szemünket, akkor folyamatosan a jövőbe tekintünk, a jövőben elérni kívánt állapotra koncentrálunk, azaz álmodozunk. És miközben mi álmodozunk a jelen pillanat elmegy mellettünk úgy, hogy mi abban nem tudtunk részt venni. Mivel folyamatosan az elérni kívánt célra koncentrálunk nem látjuk meg a jelenben megjelenő pozitív eseményeket, a lehetőségeket. Nem leszünk jelen saját életünkben, mert folyamatosan a fejünkben lévő célt kergetjük. Nem fogjuk tudni élvezni, amit csinálunk. 

A bennem lévő érzések azt mondják jó, ha van célom. Tudjam mit szeretnék elérni, legyen egy irány amerre el tudok indulni, tudjam merre menjek. Tudjam, hogy mire van szükségem. Azonban részletesen meghatározott, pontos célra nincs szükségem.
És olyan utam legyen amit szenvedéllyel tudok csinálni. Úgy gondolom, hogy ha szenvedéllyel csinálom, teszem a dolgom, akkor az eredmények melléktermékként megjelennek az életemben. És közben nem szorongok a cél elérése, vagy el nem érése miatt. Ezért sokkal fontosabbnak tartom annak meghatározását, hogy mit szeretnék csinálni. Mi az amiben jól érzem magam.  

Hol az igazság? Határozott érzésem, hogy mind a két oldalnak megvannak a hívei, én nem szeretnék igazságot tenni. Azt is érzem, hogy sok negatív visszajelzést fogok kapni írásomban megfogalmazottak miatt, amiket előre is nagyon köszönök. 

Nagy Péter

Life Coach

Egy agresszív apa kizárása a szívből látszólagos megoldás. Az évek alatt felhalmozott csalódottság, hiányérzet, a bántásokból eredő szégyen és neheztelés ezzel nem oldódik fel. A mélyben lüktet egy góc, ami gyógyulásra vár és félelmet, szorongást kelt, valahányszor egy férfi közeledik. 

Önszabotázs – siker és boldogságkerülés

1. Kiskori elhanyagolás, figyelmen kívül hagyás miattsérül a „kellek és szerethető vagyok” élményünk. Ezt később túlzott ragaszkodással, követelőzéssel igyekszünk újra átélni, hiszen emiatt az emberek menekülőre fogják, mi pedig megkaphatjuk megint a „nemtörődöm veled” élményt.
2. Gyerekkori elutasításból bizonytalanság és szorongás fakad. Felnőve versengés, irigység, féltékenykedés tehet rossz partnerré, akit elutasítanak.
3. Ha fizikai vagy érzelmi abúzus, bántalmazás ért minket kicsiként, akkor a határaink védelmévellesznek gondjaink később, ami miatt újra és újra bántalmazó helyzetekbe, kapcsolatokba kerülhetünk. Életünk céljává válhat a kontroll megszerzése életünk, kapcsolataink felett, pedig a régi sebek gyógyu-lására lenne szükség. 
4. Ha megszoktuk a hiányt, szükséget, a „nincs elég” és az ezekhez kapcsolódó elégedetlenség megtapasztalását, akkor később vonzhat minket az élet nehézsége, küzdelme, és kísérthet a gyűjtögetési kényszer.
5. Ha túl sok kritikát kaptunk, sosem volt elég jó, amit csináltunk, mert mindig kiigazítást kaptunk, és a hibáinkra fókuszáltak, akkor felnőttként lehet, hogy mi is szigorúak leszünk magunkkal. Irreálisan magasra tehetjük a lécet, túlfeszített ambícióval tüzeljük magunkat. Teljesítmény-szorongásunk, görcsös iparkodásunk azonban negatívan hat teljesítményünkre.
6. Elárulásnak éljük meg, ha rájövünk, hogy szüleink nem szeretnek, vagy nem ismernek, nem csupa jót akarnak, becsapnak, nem osztják a számunkra fontos értékeket. Felnőttként hasonló helyzetekbe kerülhetünk: valaki elárul minket, vagy mi tesszük ugyanezt másokkal.
7. Függőségben tartó, túlgondoskodó szülőnk lehetett, aki ránk telepedett. Emiatt később félhetünk a ragaszkodástól, elköteleződéstől, intimitástól. Kifejlesztünk egy érzelmi bénultságot, érzéketlenséget. „Lefagyhatunk” és elköteleződési nehézségeink lehetnek (munkában, házasságban, család felé).

Összefoglalásom: 1. őrizkedj a túlzott ragaszkodástól, követelőzéstől 2. védd a határaidat 3. lazán végezd tennivalóidat, hálaadással, görcsölés nélkül 4. megbízható emberekkel vedd magad körül 5. érezz együtt másokkal, és fogalmazd meg érzéseidet, szükségleteidet.

Valóság!:                                                                az illúziók helyett:        

Összetartozás, egység       

                                                                különállás

bőség, hála, megvan minden, ami szükséges   

                        hiány, nélkülözés, szükség

természetes önbizalom, önbecsülés   

                                                    valami baj van velem

végtelenség, öröklét      

                                                                             végesség 

Ha nem éljük át a valóságot, akkor hazugságban élünk, aggodalom, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, passzivitás és szorongás fogságában. Elfogadás, tisztelet, megbecsülés, szeretet jellemezheti önma-gunkkal való kapcsolatunkat és kíváncsisággal, együttérzéssel, elköteleződéssel fordulhatunk mások felé.

Tegyem fel a kérdést: Jellemzően milyen reakciókat váltok ki az emberekből, hogyan fordulnak hozzám? Mi zavar másokban leginkább? – vigyázat, ott van bennem is letagadva, fel nem ismerve, fel nem dolgozva!

Vizsgáld meg visszatérő élethelyzeteidet: család, iskola/munka, barátok. Milyen szándék lehet mögöttük, ha én idézem elő őket?

Egy, az egész világot átölelni kész, szeretetteljes érzelmeitől, lelkivilágától „elvarázsolt” fiatalembernek tanácsolta a szerző: 

Van, akinek ez fura: önelfogadás, együtt érző szeretet magad és mások felé. Ne akarj senkit „megtérí-teni” vagy megváltoztatni; tedd láthatóvá, amid van - aki vagy -, és engedd, hogy vegyen, aki szeretne belőle; tudd, milyen közegben élsz, ne botránkoztass, vedd figyelembe az emberi együttműködés szabályait. Keresd a hasonló emberek társaságát. Légy tudatában érzelmeid teljes skálájának, maradj kapcsolatban a „talajjal”, hogy el ne szállj. Ne add fel, ne engedd, hogy „lehűtsenek”.

Az intézményesített vallás nem az egyetlen vagy nem a legjobb mindenki számára. Az egyéni vagy személyes vallás is a gyümölcseiről ismerhető fel. Jó-e, azaz békét ad-e, inspirál-e, szolgálni segít-e? Vagy összezavar, térítési kényszert vált ki, arrogánssá tesz és egocentrikus világba zár?

Az ’igen’ útja– átölel: magamat és a világot. A ’nem’ útja nyugtalanságot szül, szorongást, erőlködést, keresgélést vált ki, elfáraszt. Menekülés magam és a világ elől. Támadás magam ellen, a világ ellen. Megjavítás kényszere – magamat és a világot.

A kétely, a fájdalom, szomorúság, sóvárgás, félelemkeltő gondolatok – nem biztos, hogy hibák, melyek kijavítandóak, meggyógyítandóak. Nem kell mást sem „meggyógyítani”, kényszeresen megváltani, megmenteni. Ítélkezés-mentes elfogadás, tanulás, változás, tanítás, segítés, törekvés, szolgálat! Mi legyen az indíték? Ne belső elégedetlenség, hatalomvágy, bizonyítási vágy, kényszeresség, önmagam és mások elfogadásának hiánya vagy figyelemelterelés saját nyomorúságomról!

Felelősségvállalás életemért – jó kapcsolat magammal:fegyelmezett, tudatos, elfogadó, szeretetteli attitűd jellemezzen! A legtöbben ezt nem kapjuk meg gyerekkorunkban – ezért lelki értelemben újra fel kell nevelni magunkat. Az önismeret és önszeretet útján tudatosan kell közelednünk magunkhoz.Önelfogadás  – a nem kellemes részünkkel, sajátosságunkkal együtt. A világ és a társadalom elfogadása is fontos, annak „kellemetlen részével” együtt. 

A megbocsátáshoz vezető úton először azonosítjuk az elkövetőt, bántalmazót. Azután találkoznunk kell érzelmeinkkel. Átéljükakár saját vétkünkkel kapcsolatos rossz érzéseinket, átadjuk magunkat nekik. Lehet sírni, kiabálni, mozogni. Lehet haragudni, szomorúnak lenni, undorodni, csalódást kiadni magunkból, míg el nem jutunk az üresség, kiüresedés állapotáig. Vigyázat: hozzánk ne nőjjön az önsajnálat, veszteség, nyíltan vállalt sérültség! Megbocsátásunkat elengedés kövesse.  

Játékok és gyakorlatok (egyedül vagy párban): 

1. Szemlélődés tükör előtt. 2. Párbeszéd tükörbeli képmásunkkal: szeretlek. Isten szavait is mondhatjuk, ahogy megismertük - például a Bibliából. 3. Nehéz érzés, feszültség, szomorúság, kényelmetlenség elfogadása. Adj időt, teret ezeknek az érzéseknek. 4. Kedves testem….Beszélj a testeddel, testednek élő társa vagy. 5. Kedves testrészem… 6. Kedves betegségem…Szimbólumok alkalmazhatók, tárgyak is, melyekhez beszélhetsz, mint (beteg) testrészedhez. 7. Egy elrendezetlen ügy elrendezése – egy érintett személy megjelenítésével. 8. Háromlépcsős megbocsátás: a) kiadni magunkból az érzelmeket b) átélni az ürességet, utána megértésre jutni, belátni, megbocsátani. c) hála, átkeretezés. 9. Szereplők meghívása (szülők, testvér stb), és elmondani nekik a bennünk feszülő dolgokat. Lehetünk udvariasak, és nem udvariasak, minden jöhet. Végül megköszönjük a meghallgatást. Megjegyzés: a másikról magunkban őrzött képpel dolgozunk, ám a tényleges kapcsolat is javulásnak indul! 10. Találkozás egy másik életkorú önmagaddal – fénykép, tárgy segítségével. Cél: Összhang legyen, lelki béke: múlt-jelen-jövő. Jó kapcsolatban legyünk múltunkkal, különösen gyermekkorunkkal! Önelfogadással, együttérzéssel legyünk gyerekkori önmagunk iránt. 

Hasznos, hogy túljuss megfelelési kényszereken, félelmeken, vagy bármilyen káros megnyilvánuláson. Segítsd a „belső gyermeket”, vigasztald szükség szerint. Cél: a félelem stopja, helyette a szeretet beengedése a szívünkbe. Jövő: Szólhatunk 60, 80 éves, vagy akár halál előtt álló önmagunkhoz is. 11. Töltsd fel a mindennapokat önszeretettel – alakítsd ki ezt a szokást! Csend – hála.

Reggel az öltöz-ködésnél tetsszél magadnak! Örülj a bóknak, és te is adj bókot. Tarts kávészünetet, keresd a szépet, élvezd saját társaságod. Mosolyogj, keresd az örömöt – mozgásban is. Selejtezz. Ne vacillálj sokat, dönts igen vagy nem mellett. Egyébként: neurotikus szenvedést élsz át. Olyasmiket tégy, amikre 100%-ban igent mondasz, élvezd az életet. Szeretet – szemkontaktus! Ereszd ki a hangod, énekelj! minden nap. Legyen támogató, harmóniát munkáló társaságod, társad! A megváltoztathatatlan dolgokra kevésbé figyelj. 

Összefoglalás:

Köss békét magaddal, múltaddal, életeddel. 

Építsd fel személyiségedet életed első felében, majd oldozd el magad ezektől, indulj felfedező útra.

Szeretetteljesen közelíts magadhoz, Isten szemével lásd utadat is.

Játszd az életed, ahelyett, hogy megoldani akarnád.

Bánj jól magaddal, így lehetsz ajándék, áldás!

Az elakadás, olyan, mint egy gerenda a folyón: egyetlen keresztbeállása gátolja a többi továbbhaladását, nagy torlódást okozva.

Dr. Buda László a Youtube-on is hallgatható!

Kovács Katalin összefoglaló írása